A kislemezhez készült klip egyértelmű tisztelgés a legendás filmrendező, David Lynch előtt, hiszen a videó alcíme: „In memory of David Lynch”. A rendező korábban már felhasználta Rammstein-számokat saját filmjeiben (például a Lost Highway-ben), de hivatalos klipet nem készített a zenekarnak. Ez a videó azonban stílusában egyértelműen a Lynch-féle groteszk és zavarba ejtő képi világot idézi meg – annak finomsága nélkül. A dalszöveg egyébként kevésbé extrém, mint a zenész korábbi, tabudöntögető szövegei, de továbbra is sötét, fájdalmas tónusban íródott. A klipet Anna Grey rendezte, és a vizualitásra ezúttal is komoly hangsúlyt fektettek.
Egyfajta groteszk, szürreális világ tárul a néző elé, amelyben a testek, a fájdalom és az ösztönök dominálnak.
Till Lindemann sosem rejtette véka alá, hogy szeret a határokkal játszani – legyen szó dalszövegekről, klipkoncepcióról vagy élő show-król. Az új dal és videó is pontosan ebbe a sorba illik: egy tudatosan felépített provokáció, amely egyszerre vált ki undort, értetlenséget és rajongást. A klipet szinte azonnal elkezdte megosztani a nemzetközi sajtó és a rajongói közösség, és már most számos vita tárgyává vált – pont, ahogy azt Lindemann minden bizonnyal el is várta.
A dal megjelenésének időzítése sem véletlen: június 13-án Till Lindemann fellép a finnországi Rockfesten, így a kislemez vélhetően azért érkezett korábban, hogy a rajongók már kívülről fújhassák az új szöveget.
