Zeneileg a szám egyszerre hozza a klasszikus tankcsapdás súlyt és egy kísérletezőbb, szokatlanabb ízt. Nem egy Be vagyok rúgva 2.0, hanem inkább egy sötétebb tónusú, modernebb hangzás, amiben érezhetően kerestek valami újat – és ez most kifejezetten jót tett nekik. Az refrén erős, fülbemászó, de nem szájbarágós; tipikus koncertsláger alapanyag lehet belőle.
A klip Tokay Péter rendezésében vizuálisan is új szintre emeli a dalt: a virtuális stúdióban forgatott szürreális képi világban Laci egy zuhanó pilótát alakít, akinek élete utolsó pillanatai peregnek le előtte. A vizuális megoldások egyszerre futurisztikusak és drámaiak, kicsit olyan, mintha a Tankcsapda belépett volna egy Mad Max filmbe. Az apró vizuális utalások és AI-elemek okosan illeszkednek, bár néha túlzsúfoltnak érződik a koncepció – de talán pont ez adja az intenzitását.
A Mondd ki a nevemet nem a Tankcsapda legegyszerűbb, leginstantabb dala, de ettől érdekes. Egyfajta átmenet a régi motoros, közérthető rock és a modernebb, komplexebb megszólalás között. Viszont a „Mondd ki a nevemet” egyszerre akar nagyot mondani és újat mutatni, de közben valahol pont az veszik el belőle, ami miatt a Tankcsapda Tankcsapda. Ha az egész készülő album ilyen lesz, az nemcsak a törzsközönségnek szól majd, hanem a fiatalabb, nyitottabb közönséget is bevonzhatja.
Összességében: egy bátor és friss húzás a Tankcsapdától, amely megmutatja, hogy három évtized után is képesek önmagukat újrapozicionálni. Lehet, hogy nem mindenki fogja elsőre szeretni, de kétségtelenül előre mutat – és a szeptemberi Budapest Parkos premier már most izgalmasnak ígérkezik.
