Bár élete során mindössze két albumot adott ki, Amy Winehouse zenéjében a blues, a jazz, a soul, a funk, a pop és az R&B különleges elegye fonódott össze – ahogyan ő maga is, besorolhatatlan volt. Rövid, ám annál intenzívebb pályafutása örökre beírta nevét a zenetörténelembe: Amy Winehouse munkássága és életműve még évtizedekig meghatározó marad a popkultúrában.
Ha a sikert díjakban lehet mérni, Amy pályája rendkívüli volt. Debütáló albuma, a Frank Mercury-díjra kapott jelölést, míg 2006-os folytatása, a Back to Black hat Grammy-jelölést és öt győzelmet hozott neki – ezzel beállítva a korábbi rekordot, amelyet a legtöbb egy estén elnyert Grammy-díjért egy női előadó tarthatott. A díjak között volt a „Nagy Négyesből” három is: az Év Felfedezettje, az Év Felvétele és az Év Dala. 2007-ben Brit Awardot is nyert a Legjobb Női Előadó kategóriában, és háromszor vehette át a rangos Ivor Novello-díjat.
Winehouse a 2000-es évek elején robbant be, amikor az amerikai neo-soul hullám – olyan előadókkal, mint Jill Scott vagy Maxwell – éppen csúcspontján volt, ám az Egyesült Királyság közönsége még kevéssé ismerte ezt a stílust. Amy ebből a hangzásvilágból merített, és valami egészen újat, váratlant és izgalmasat alkotott. Énekstílusa a jazz iránti szeretetét tükrözte, dalszövegei pedig mélyen személyesek és brit sajátosságúak voltak.
Amy Winehouse 1983. szeptember 14-én született Észak-Londonban, Southgate városrészben. Apja taxisofőr, anyja gyógyszerész volt. Anyai ágon több jazz-zenész is volt a családban, apja, Mitch pedig Sinatra-rajongóként gyakran énekelt kislányának. Kilencévesen a Susi Earnshaw Színiiskolába járt, majd 14 évesen a Sylvia Young Theatre School tanulója lett. Már korán megmutatkozott zenei tehetsége: gitározott, énekelt, majd a híres BRIT School növendéke lett, ahol több későbbi sztár is tanult.
"Az élet rövid. Bármi megtörténhet, és általában meg is történik, szóval nincs értelme ülni és a sok "ha"-n, "és"-en és "de"-n gondolkodni."
2000-ben az Országos Ifjúsági Jazz Zenekar énekeseként már figyelmet kapott, majd egy demókazetta révén felkeltette az Island Records érdeklődését, és leszerződött velük. Első albuma, a Frank, 2003-ban jelent meg, Salaam Remi produceri közreműködésével. A lemez jazzes alapokra épült, és olyan dalokat tartalmazott, mint a Stronger Than Me vagy a Take the Box. A Frank hamar siker lett, és Amy a brit zenei élet egyik legígéretesebb tehetségének számított.
Az igazi áttörést azonban a Back to Black hozta el 2006-ban. Az album nemcsak hangzásában, de megjelenésében is új korszakot nyitott Amy életében: beehive-frizurájával, tetoválásaival és 1960-as éveket idéző stílusával egyedi ikon lett. A produceri munkát Mark Ronson és Salaam Remi végezték, akik a soul és retro hangzás tökéletes elegyét alkották meg. A Rehab című dal, amely saját életére reflektált, azonnal klasszikussá vált. A lemez olyan slágereket tartalmazott, mint a You Know I’m No Good, Tears Dry on Their Own és a Back to Black – mind személyes, fájdalmas, ugyanakkor lehengerlő dalok.
A Back to Black hatalmas nemzetközi siker lett, főként az Egyesült Államokban. Amy öt Grammyt nyert, köztük a Legjobb Új Előadó díját is. Mark Ronsonnal közös feldolgozása, a Valerie hónapokig uralta a rádiókat.
Ezután azonban Amy élete tragikus fordulatot vett. Drog- és alkoholfüggőségével, valamint viharos házasságával (Blake Fielder-Civil) gyakran került a címlapokra – jellemzően nem zenei okokból. Koncertjei kiszámíthatatlanok lettek, és bár dolgozott új anyagon, a harmadik album sosem készült el.
2011. március 23-án Amy Winehouse a legendás Tony Bennett-tel rögzítette utolsó felvételét, a Body and Soul című duettet. Négy hónappal később, július 23-án holtan találták otthonában, miután a szervezetében a megengedett alkoholmennyiség ötszörösét mutatták ki. 27 éves volt. Halála után posztumusz válogatáslemez jelent meg Lioness: Hidden Treasures címmel, amely korábban kiadatlan felvételeket tartalmazott. A producer Salaam Remi szerint „Amy valami időtállót hagyott maga után – olyan zenét, amely a jövő generációit is inspirálni fogja.”
Amy örökségét azóta családja gondozza, számos archív kiadvány és élő felvétel jelent meg, például az Amy Winehouse at the BBC. 2012-ben posztumusz Grammy-díjat kapott Tony Bennett-tel közös duettjéért.
Amy Winehouse alakja és zenéje a mai napig inspirálja a művészeket és a rajongókat – egy kivételes tehetség, aki túl hamar távozott, de örökre megváltoztatta a popzenét.
