Spencer Elden, aki csecsemőként szerepelt a Nevermind borítóján, immár több mint három évtizede él együtt azzal, hogy arca – és meztelensége – bejárta a világot. 2021-ben pert indított a Nirvana túlélő tagjai, Dave Grohl és Krist Novoselic, valamint Kurt Cobain hagyatékkezelője ellen, azt állítva, hogy a kép „gyermekpornográfia”, és hogy gyerekként nem adott rá engedélyt.
A történet azonban most végleg lezárult. A Los Angeles-i bíróság kimondta: a fotó nem minősül pornográfiának, és nem sért törvényt. A bíró szerint „sem a beállítás, sem a kompozíció, sem a kontextus nem sugall szexuális tartalmat” – inkább egy „családi jellegű fotóhoz” hasonlítható, amelyet a ’90-es évek alternatív kultúrája emelt szimbólummá.
Elden ezzel szemben azt állította, hogy a borító egész életére rányomta a bélyegét, és súlyos érzelmi károkat okozott neki. Azonban a bíróság azt is figyelembe vette, hogy az elmúlt években maga is rendszeresen hivatkozott a „Nirvana baby” szerepére, interjúkat adott, dedikált borítókat árult, sőt, a testére is tetováltatta a híres képet.
A mostani ítélet nemcsak egy per lezárása, hanem tükör is arról, mennyit változott a kultúráról alkotott képünk. A ’90-es években a Nevermind borítója a kapitalizmus kritikájaként, a társadalmi megfelelés elleni lázadásként hatott – a pénz után úszó csecsemő a generáció kiábrándultságát és szabadságvágyát szimbolizálta.
Ma viszont egy másik korszakban élünk. Egyre több kérdés merül fel arról, hol húzódik a határ a művészi szabadság és a személyes jogok között. Elden pere – még ha el is bukott – ennek a vitának lett a része. Egy olyan világban, ahol minden kép, minden poszt és minden megjelenés örökre megmarad az interneten, nem véletlen, hogy a régi provokációk új értelmet nyernek.
A Nevermind nemcsak egy lemez – egy korszak zenei robbanása. Kurt Cobain, Dave Grohl és Krist Novoselic munkája újraértelmezte, mit jelent zenésznek lenni: dühöt, fájdalmat és őszinteséget vinni a mainstreambe. Most, több mint három évtizeddel később, az album továbbra is vitákat gerjeszt, újra és újra előhozza a szabadság és a felelősség kérdését.
Krist Novoselic tavaly úgy fogalmazott:
„Amikor három ember összejött és zenélni kezdett, valami történt. Az egész arról szólt, hogy megmutassuk: az emberi sebezhetőség és energia is lehet művészet. Ez volt a Nirvana lényege.”
A Nevermind ma már történelem – de a viták, amiket maga után hagyott, azt mutatják: a Nirvana nemcsak zenét, hanem gondolatokat is írt a világnak.
