Ha Balássy Betty nevét halljuk, akkor biztos, hogy eszünkbe jut párja Varga Feri neve is. Egy zenés tehetségkutató televíziós műsornak köszönhetően jöttek össze, több mint 11 éve tart már kapcsolatuk, házasságot 10 éve kötöttek. Nem csak az életben alkotnak ők egy párt, hanem a munkában is. Összeköti őket a zene, így minden napjuk egymás közelében telik. Betty most őszintén vall Molnár Szabolcsnak kapcsolatukról, az életük minden apró részletéről.
Szerinted, egy másik emberbe mennyire lehet bele látni?
Nyilván senkibe nem látsz bele százszázalékosan, már csak azért sem, mert sokszor az emberek, saját magukkal szemben sem őszinték teljesen. Szerintem biztosan van az az idő, amikor az ember teljesen őszinte lesz magával, de az már inkább idősebb korban van, amikor már megértjük a miérteket. Viszont azok a szeletek is nagyon megfelelőek, amit a másiktól kapunk. Szeretek azért vele lenni, mert… és akkor fel tudok sorolni jó pár dolgot róla, ahogyan én meghatározni tudom az ő lényét. Ez egyébként nagyon érdekes, mert nekem egyszer egy tanárom mondta, hogy az is milyen fura, hogy úgy ülünk le a buszon is, hogy nem biztos, hogy odaülsz valaki mellé, hanem inkább oda nem, inkább átállok a másik oldalra. Ezek ilyen megmagyarázhatatlan, kimondhatatlan dolgok. Én nem akarok soha senkit megbántani, vagy, hogy kellemetlenül érezze magát mellettem, ezért én eszerint viselkedek. Ha viszont azt érzem, hogy engem valaki bánt, akkor elhagyom a helyszínt – mert én nem megyek bele nézeteltérésekbe – vagy, ha muszáj jelen lenni, akkor azt én inkább kiiktatom. Én nagyon jól működöm ilyen szempontból. Millió dal van a fejemben, de mondjuk, amire nincs szükségem, azt kitörlöm. És ugyanígy csinálom egy társaságban is, hogy akit nem szeretnék magam mellett tudni, azt kiiktatom. Másképp nem maradsz meg, mert mindig lesznek olyan emberek, akikkel nem szívesen vagy együtt, vagy egy légtérben.
[caption id="attachment_3867" align="alignleft" width="169"]
Fotó: https://www.facebook.com/vbprodukcio[/caption]
Egyébként ez egy érdekes módszer lehet, bár lehet, hogy ez a jobb módszer. Ugyanakkor kicsit keménynek hangzik, hogy ha valaki nem szimpatikus, akkor kuka.
Szerintem egyébként ezzel én őt nem bántom meg, csak én érzékelem azt, hogy az én lényem nem működik vele. És akkor azt úgy nem erőltetem. Az figyeltem meg, hogy régebben, aki szimpatikus volt elsőre és azt mondta, hogy nagyon jó fej, azt most már teljesen máshogy ítélem meg. Tehát aki először nagyon szimpatikus, az később nem marad az, és átfordul, aki viszont először egy kicsit csodabogár, vagy fura, azt meg el tudom fogadni olyannak, amilyen, és ő a szimpatikus sorba kerül.
Akkor remélem én nem voltam szimpatikus elsőre. Vagy legalább is csodabogárnak tűntem, de semmiképp sem szimpatikusnak.
Neked szerencséd van, mert itt van a párod, tehát duplán meg lehet ítélni a helyzetet, azonnal kapsz egy másik visszajelzést is, mikor látod a társat is.
Nem magamtól jutott az eszembe, de most ez villant be, hogy legjobban lemérni, magát az embert, a gyümölcseiről, a gyermekeiről lehet. És ez tényleg így lehet, hogy amilyen a gyümölcs.
Így van, meg akikkel körül veszed magad.
https://www.youtube.com/watch?v=0iHIkrx_jKMEgyébként Te egy kemény nőnek érzed magad?
Nem tudom. Igazából úgy vagyok vele, hogy bizonyos szempontból igen, meg a nevelésük szempontjából is következetes vagyok, mindenre figyelek, és próbálok mindent bizonyos határokon belül kezelni, és ezt ők tudják is. Így mindig figyelek arra, hogy az, ugyanaz legyen. Nekem kutyáim voltak – meg vannak is –, de velük kezdtem ezt az odafigyelést.
Először növényekkel, aztán állatokkal, majd gyerekekkel. Tényleg így lehet.
Igen, de ez egy olyan folyamat volt – bár először kinevettek, de ugyanúgy oda kell figyelni egy kutyára, mert ha valami megengedsz neki egyszer, a másodszor is a nyakadra jön. Én ezekre nagyon szuperül fel tudtam készülni, és most is azt mondom, hogy a gyerek előtt, akinek volt kutyája, és oda is figyelt rá, azok sokkal jobban fel tudják készíteni a gyerekeket is az életre. A kutyákat most is hozhatnám magammal, mert itt ülnének mellettem és nem rohangálnának össze-vissza. A lényeg, hogy a mi életünkhöz kell, hogy hozzászoktassuk őket, és nem nekünk kell hozzászokni az ő életükhöz. Ez egyébként nem azt jelenti, hogy én döbrögiként állok ott.
[caption id="attachment_3868" align="alignnone" width="960"]
Fotó: https://www.facebook.com/vbprodukcio[/caption]
Ferivel együtt, szinte mindig ketten mentek fellépni, nem?
Azért nem teljesen, de 99%-ban együtt megyünk. Nálunk megvannak a szerepek, én nem szólok bele az övébe, ő nem szól bele az enyémbe. Ha feltevésünk van esetleg azzal nincs baj, hogy ha valamit máshogy látunk, de azt mindig otthon beszéljük meg, egymás között. Egyébként mondom, ki van osztva, hogy ki mit csinál. Ez a házimunkától, a gyerekeken át, a színpadig, mindenhova érvényes. Szerintem csak így működik egy kapcsolat jól.
Rengeteget beszélgettek?
Mivel egész nap együtt vagyunk, ha tetszik, ha nem, mi állandóan beszélgetünk. De valaki nem szereti, mert van, aki azt mondja, hogy milyen jó, hogy este hazamész, és a pároddal le tudsz ülni. Olyan nincs. Volt egy ilyen időszak most, hogy a TV-ben dolgoztam, és hazaértem este. Azt hittem, hogy az egész napos beszéd után, majd este beszélgetni fogunk. Én olyan fáradt voltam, mint akit nyakon vertek. Lefeküdtem és aludtam. Egyszerűen nem tudsz jókor beszélgetni. Ha negatív a téma, akkor semmiképp, az összes többi dolog, meg folyamat mondjuk. Mi állandó kapcsolatban vagyunk. Ha mondjuk, én elmegyek edzeni, és van valami gondolatom, akkor azonnal pötyögöm is be a telefonba és el is küldöm neki, amire valamilyen módon válaszol. Mindig hülyéskedünk.
Lehet, hogy nektek ez a módszeretek, hogy így összekapcsolódtatok, és így is maradtok.
Amikor a gyerkőcök betegek, Dani is a múltkor, amikor rosszabbul volt, akkor bent feküdt apával. Róza pedig velem, és megbeszéltük, hogy úgy nem volt annyira jó, hogy külön szobában voltunk. Úgyhogy mi a gyerekeknél nagyon figyeltünk, hogy az esték a miénk. A hét napból a vasárnap közös, akkor behozzuk az összes játékot a mi szobánkba, és együtt fekszünk le, de az összes többi este a miénk. Mindig mesélünk, mindig énekelek, együtt van az elalvás, de az esti rész, hogy játszanak, vagy néznek egy mesét, az mindig az övék. Mi meg akkor dumálunk, vagy csak egymás mellett fekszünk, ő lehet, hogy TV-t néz, én olvasok. Igazából mindegy, csak közös legyen. Az persze nehéz mondjuk, amikor hajnalban érünk haza, olyan 2-3 óra magasságában és 5 óra körül megjelenik Dani, és odajön, kinyitja a szememet, és megkérdezi, hogy alszom-e.
https://www.youtube.com/watch?v=Y63tXHgDbS0És ilyenkor bekapcsol a szuper erő funkció, és felkelsz.
Általában én szoktam ilyenkor felkelni, mert tudom, hogy Feri fáradt, ő vezet, és akkor őt valamennyire hagyjuk és kivonulunk. Akkor jön az anyuci hozzál kakaót, reggelit. Szóval nehéz, és csoda, hogy nem estem még le a lépcsőn, de miattuk megéri.
A gyermekműsor az, ami most leginkább aktuális nektek?
A gyermekműsor már egy ideje aktuális nálunk. Ez az egy része volt még a napszaknak, amikor még ráértünk. Felnőtt műsorokat délelőttre nem nagyon tesznek, de a gyerekműsorok úgy vannak, hogy 10-11 óra magasságában, meg délután 2-3 óra körül, és mi ezt beékeltük az amúgy is húzós két-három fellépés mellé, és akkor előtte még befér pár gyerekműsor.
Egyébként lehet, hogy Ti mégiscsak rohanós életet éltek? Elképzelhető, hogy mindig vannak programok, tele a naptár?
Nem az, hogy rohanós. Ha az rohanós, hogy sok a dolog, és a tennivaló, akkor igen. Vannak azért olyan napok, amikor az ember megpihen, mi sem állandóan rohanunk, de mondjuk egy péntek-szombat, az sosem szabad.
Nagyon-nagyon sűrű? Egy közös naptár van? Papír alapú?
Igen. De most már internetes.
Felhő rendszerű?
Igen.
Biztos, ami biztos, hátha elszállna.
Igazából az van, hogy az irodák is onnan tájékozódnak, és mivel már sok van, ezért nem én írom be, hanem éppen az, aki aktuálisan szervezi. De ez jó, mert ez nekünk is valahol egy visszajelzés, mert nem az van, hogy állandóan a TV-ben ülünk, és mindenféle műsort elvállalunk. Mert csak oda megyünk, ahol tudunk normálisan beszélgetni, ahol van értelme, azt mindet nagyon szívesen. Meg az olyanokat is szeretjük, amik a zenékről szólnak, de abból egyre kevesebb van, pedig az emberek erre nagyon nyitottak, mert szeretik a zenét, szeretik, hogy mi egy pár vagyunk, de nagyon ritka ez.
Te mit gondolsz, hogy a másik embert szeretjük, vagy a másik ember tulajdonságait?
A másik embert nem lehet külön szedni a tulajdonságaitól. Így egyben, egy egység.
Biztos?
Igen. Én nem tudom különválasztani azt, hogy hozzám kedvesen vagy csúnyán szól a Feri. Ő ilyen. Én megítélem aszerint, hogy ha rosszul szól hozzám, akkor tudom, hogy ő azért teszi, mert valami miatt ideges, akkor engem az nem bánt, nem zavar. Lehet, hogy elütöm egy poénnal, adok neki egy puszit, és 2 perc múlva azt látom, hogy kiengedett.
Akkor Te azt mondod, hogy a másik embert szereted, függetlenül a tulajdonságaitól.
Így van. Nekünk is voltak mélypontok az életünkben. Mindenkinek van. Nekem olyan is volt, hogy azt mondtam, hogy én ezt befejeztem, és én ezt nem akarom tovább folytatni, de amikor azt látod a másikon, hogy szívét-lelkét, mindenét beleteszi, hogy ő kiáll ezért a dologért, és mi együtt vagyunk, akkor átgondolod, hogy lehet, hogy jobban át kellene látnod ezt a dolgot, és kellene erre időt szakítani. Én azt gondolom, hogy folyamatosan építkezni kell egy kapcsolatban is.
[caption id="attachment_3869" align="alignnone" width="2048"]
Fotó: https://www.facebook.com/vbprodukcio[/caption]
Milyen a környezet ahol éltek?
A kertünk most csodálatos, én palántázok.
Miket?
Paradicsom, paprika. Nálunk minden ott terem. A fűszerkertemről nem is beszélek, mert az csodás.
A kutyák nem tudnak bemenni, tönkretenni a kertet?
Nem, mert az én drága férjem csinált egy magas kerítést, és emiatt nem is tudnak odamenni. A paradicsom, paprikák melegházban vannak, a fűszerkertem meg külön működik, azt csak a macskámtól kell megvédeni, de a kutyák ebben partnerek. Úgyhogy van otthon kutyánk, macskánk, halunk, kettő kaméleonunk, és egy narancsrákunk.
Kaméleon? És ő a házban járkál?
Nem, van neki saját helye. Nyáron ugye kint van, télen meg bent. Arra kell figyelni, hogy megfelelő körülmények között tartsd.
És akkor még egyszer a kiinduló pontra visszatérve, akkor a másik emberbe bele látni, rendesen bele lehet.
Valamennyire igen, egy idő után biztos. Tudod, én a kedvességre, meg a nagy szavakra azt hittem, hogy az milyen kedves. Én nagyon naiv voltam, most meg már majdnem, hogy zavar. Emiatt nem is szeretem, amikor reggel egy jó nagy adag „Jó reggelt”-t kapunk.
Ez egyébként segíthet a másik embernek is, hogy egyszer tudjon őszintén is beszélni hozzátok.
Az mondjuk egy szerencse nálunk, hogy mi párként vagyunk jelen a zenei életben. Rajtunk kívül párként a Korda Gyuri bácsi és Klári néni van, akiket egyébként nagyon imádok, nagyon kedvesek, profik, és nagyon sokszor volt már szerencsénk találkozni.
Ti is így lesztek majd biztos. Örülök.
Köszönöm.
Én is.
Molnár Szabolcs
Az interjú itt is megtekinthető: ITT.
