Palya Bea a Bennem a Nő születéséről, zenésztársaival való kapcsolatairól, és a női szerepekről beszélt velünk
- Bennem a nő című műsorodban három slammer is közreműködik. Hogy született az együttműködés, milyen a közös munka?
Nagyon szeretem mindhármukat, Simon Marci és Horváth Kristóf Színész Bob tavaly és tavalyelőtt volt nálunk Kapolcson a Palya-udvarban is. Egyébként Kristófról kevesen tudják, hogy tanítványom is volt. Két évadban kreatív zenei órákat adó tanár voltam a Bárkában, ő pedig ott volt színésztanonc. Már akkor is feltűnt, hogy mennyire jól improvizál, legyen szó akár szövegekről, akár dallamokról. A produkció létrejöttéhez kellett Valuska László is, aki a Rájátszás projektet is viszi, a menedzseremmel, Bodnár Rékával nagyon jóban van, és együtt kitalálták, hogy rakjuk össze ezt a két dolgot. Maga a Nő lemez is azzal együtt, hogy egy nagyon dallamos, és zeneileg is igen komoly munka, nagyon fontos szerep jut rajta a szövegeknek. Nagyon örültem, hogy ebben a műsorban a slammerek jelenléte is érzékenyebbé teszi a nézőket, a befogadás jobban koncentrál a szövegre. Az eddigi egy koncert, ami a Margó Fesztiválon volt, azt mutatta, hogy iszonyatosan figyeltek arra az emberek, milyen szó hangzik el az én számból és a slammerek szájából is. Kemény Zsófi a harmadik slammer, aki egy fiatal virág, nagyszájú, de közben nagyon nőies, és nagyon kedves. Szerintem minden szempontból nagyon kiegyenlített műsor lett a Bennem a Nő.
- Milyen volt ehhez a műsorhoz a slammerekkel szöveget írni?
Már legalább tíz éve én írom a dalszövegeket is, mert a saját dalaimat szeretem énekelni. Engem ez érint meg igazán, és azt érzem, hogy amit a saját életemről dalba, szövegbe tudok gyúrni, az valamilyen nagyobb közösségre is érvényes mondandót tartalmaz. A slammerekkel csak ezt a folyamatot kellett folytatni, nem kellett semmi újat csinálnom. Kimondottan erre a műsorra az Exek köszi című számot írtam, amiben az exeimnek köszönöm meg azt, amit tőlük kaptam. Nagyon nagy felkavarodást keltett a próbateremben, Bodoczki Ernő, a bőgős, aki nagyon érzékeny, megkérdezte, hogy a férjem látta-e ezt a szöveget. Én meg mondtam, hogy persze, látta, ezt tudja, ez így van. Kis idő elteltével beszélgettünk, és akkor úgy folytatta Ernő, hogy ő is elgondolkodott azon, mit is kapott az exeitől, és milyen jó lenne most velük beszélni. És ez olyan szép, hiába én írok a témáról, nem csak az enyém, és erre figyelmeztetett egy másik zenésztársam, Gerzson János is. Azt mondta nekem, hogy „te ilyen tudattalan mezőkben jársz, amit ott találsz, az nem csak a tiéd”. Én ezt tudom, és ez ad hitet, hiába írom azt a dalban, hogy én, ez mindig inkább általános alany, bárki lehet. A közönség is érzi ezt, látszik abból, amikor valaki elmondja, hogy pont azt írtam le, amit ő is gondolt, csak nem tudta vagy nem merte így megfogalmazni. Ez megerősítést ad nekem is minden alkalommal.
- Milyenek a visszajelzések a Nő lemezeddel kapcsolatban?
A visszajelzések legtöbbje pontosan erről szól, hogy kimondtam, amit ők eddig nem mertek, vagy egy párhuzamos történetet írnak le. Mindez azt jelzi, hogy ez az embereknek nagyon jó, és nagyon kell, hogy beszéljünk ezekről a dolgokról. Gyönyörűen őszinték és izgalmasak azok a történetek, visszajelzések, amiket írnak. Amikor 2014-ben elkezdtük kirakni a Nő lemez videóit egy videósorozat keretében, emlékszem, a Hívlak téged dalt megosztották legalább kétezren, több ezer komment volt alatta. Döbbenetes volt látni, hogy ennyi mondandót váltott ki. És nem csak nőkből, ez külön érdekes jelenség volt. Valuska László maga is úgy indult el a Nő koncertre, hogy a szülés meg hasonló női témák körül forog majd minden, és nem ezt kapta. Ez egy nagyon vagány, nagyon is a nemek táncáról, és nem az egyik nemről szóló anyag. És egyébként is, ami női téma, az nem férfi téma is egyben? A szülés miért lenne csak női téma? Most már ideje lenne lekattanni erről, hogy ez csak a nőkre tartozik. Szerintem mindenhol lehet közös metszetet találni, és igyekszem is úgy fogalmazni, hogy kicsit nemtelen, elsősorban emberi legyen a szöveg, ne feltétlenül női.
- Akkor tehát a férfiaktól is érkezik visszajelzés?
Hogyne, sőt, nagyon-nagyon sok férfi szintén hálával és nagyon nagy szeretettel beszél erről az anyagról. Például amikor felvetettem az exek témáját, a slammer fiúk azt mondták, á, az megúszós. Aztán hoppá, vakarták a fejüket. Vagy feldobtam azt a témát, hogy az idősebb lány tanítja a fiatal lányt a szex tudományára, és ez is tetszett nekik. Egyik sem csak női téma szerintem.
- A zenészek hogyan reagáltak először, amikor megmutattad a dalokat, dalszövegeket? Ők is mindannyian férfiak.
Nagyon kellett az ő támogatásuk, és az én hihetetlen mély zavarom és félelmem. Nagyon sokat számít az a tény, hogy ők fiatalok. A banda egy része huszonegynéhány éves, megvan bennük a tisztelet és a csodálat az új zenék iránt, és emellett egy hatalmas adag elfogadás is. Kicsit tisztábban, „szűzebben” nézik ezeket a témákat, és számomra ez nagyon nagy segítséget jelentett. Először a férjem, majd az ő szemük tükrébe mondtam bele ezeket a szövegeket. Nem jöhetett volna létre az album e nélkül a dinamika nélkül, a próbaterem energiájában születtek meg igazán a dalok. Nagyon-nagyon kellenek hozzá ezek a férfiak, a férjem és ők.
- Korábban egyszer azt mondtad, mióta anya vagy, kevesebb benned a kérdőjel. Az anyaság művészileg is új irányt adott számodra?
Abszolút, és a következő albumnak az is a címe, hogy Tovább Nő, tehát ennek van még folytatása. Lili egyéves koráig bezárólag születtek a Nő lemez dalai, akkor éppen csak felocsúdtam abból, hogy szültem, gyermekágy, a hormonszint le-föl ugrál, a férjem ilyen, én másmilyen vagyok. Azóta pedig egy új szakaszba léptünk, amikor már egy majdnem hároméves kislány anyukája vagyok. Nagyon izgalmas téma, hogy hogyan találok önmagamra anyaként úgy, hogy közben a hatalmas szabadságot is megélem. Egyre több kérdést kell föltenni, ha az embernek gyereke van, ezáltal találok én is egyre inkább magamra. Ez egy teljesen más útja az önismeretnek, nem lehet kikerülni a kérdéseket, amiket kis térdig érő apróság is állandóan feltesz. Folyamatosan gyúrom át magam ebben a folyamatban, és azt gondolom, hogy van még hova tovább nőni, teljesedni, és még szabadabbá válni anyaként, azzal együtt, hogy az anyaság önmagában nagyon nagy szabadságot hozott nekem. Persze megvoltak a nehézségek is, nem aludtam, pelenkázni kellett, és hasonlók, de közben egyre inkább önmagammá váltam, és ez elvezetett oda, hogy a szüleimmel is egy újabb tisztításra került sor a kapcsolatunkban, újabb dolgok mondattak ki. Az egész anyag egy őszinte és mély rétegből táplálkozik, de honnan máshonnan érdemes dalokat írni? Legalábbis én így nézem ezt a szakmát.
