A legfontosabb téma, amivel kezdenünk kell: az új lemezetek! Először egy kicsit szeretnélek a borítóról kérdezni, ugyanis szokás szerint megint nagyon egyedi lett! Mi a mögöttes koncepció?
Ez az album egyetlen eleme, amin tulajdonképpen a pandémia alatt kezdtünk el dolgozni. A zene megírását és a felvételeket letudtuk szerencsére még bőven a vészidőszak előtt, 2019-ben. Így viszont természetesen a káosz és bizonytalanság, amit a koronavírus okozott, erőteljesen inspirálta a borítónkat. Így született meg a harcos. Ami azt illeti a rajz, a bátyám, Joe [Duplantier, a zenekar frontembere] munkája. Kedvelt munkamódszere, hogy dalszövegírás közben mindenféle rajzokat is felskiccel, nagyon nagy tehetsége van a rajzhoz is… egy igazi művész!
Nagyon érdekes munkamódszer!
Így van! Amikor keresi a szavakat, formálja mondatokat, folyamatosan jár a keze a rajzlap fölött is, és mivel már nagyon régóta így dolgozik, a legtöbb borítónkat is ennek a módszernek köszönhetjük. Tulajdonképpen csak a ’Magma’ és a ’Terra Incognita’ lemezeinkhez kértünk fel külsős művészt. Az összes többi borító Joe munkája. Amikor elkezdtünk beszélgetni az új lemez borítójáról, Joe azt kérdezte tőlem: „Szeretnél rajzolni valamit?” Ugyanis magam is sokat festek. De úgy voltam vele – és ezt meg is mondtam neki –, hogy ez az ő reszortja, és mivel eddig is mindig tökéletesen rezonáltak a borítóképek és a szövegek, ezért most sem kellene máshogy eljárnunk. Ez már szinte a védjegyünk, úgyhogy miért csinálnánk most máshogy? A ’Fortitude’ borítója mögött álló ötlet egyfajta keverék, amibe szerettünk volna belevenni egy jó adag „bennszülött” hangulatot – itt például az Amazonas őserdeinek lakóira kell gondolni –, és ezt a hangulatot kevertük egy klasszikusabb – mondjuk úgy –, középkori katona megjelenésével. Úgyhogy a képben több kultúra keveredik, de amit nagyon-nagyon szerettünk volna, hogy átadjon, az a harcos mentalitás. A kép egyszerre mesél transzról és bátorságról. Imádom az ötletet!
Néhány mondatban össze tudnád hasonlítani a ’Fortitude’-ot a legutóbbi, ’Magma’ című lemezetekkel?
Az első, ami eszembe jut, hogy a ’Fortitude’-ban sokkal több fény van a ’Magma’ sötétségével szemben. Valamint többrétű is. Egy picit talán súlyosabb, de ugyanakkor sokkal felemelőbb is. Igen, a felemelő nagyon fontos kifejezés. A ’Magma’ nagyon melankolikus anyag volt, ennek fő oka az a magánéleti időszak, amin akkoriban át kellett mennünk Joe-val, [A testvérek édesanyja a lemezfelvételek során hunyt el.] a ’Fortitude’ pedig már a kilépés a gyászból, egy új reggel. Mindig igyekszünk felfelé törni. Lehet, hogy nem mindenki van ezzel így, de nálunk erről volt szó. Erősebbek vagyunk, mint valaha. Emberként is. Ezt tükrözi az új lemez. Szerintem nagyon jól sikerült, kiegyensúlyozott és felemelő.
Érdekes, mert bár hallani, hogy valóban felemelőbb a muzsika, mint az előző lemezen, de ha például azt nézzük, a ’Fortitude’-on megint az aggresszív énekmód került előtérbe, miközben a ’Magma’ nagyon sok dallamos éneket hozott.
Korábban beszéltünk a sokszínűségről. Ennek elég jó példája a Chant című dalunk, ami az egész diszkográfia fényében is egy igen különleges tétel. Nagyon szeretjük játszani. Egyszerű és kellemes. Aztán ott van a Sphinx vagy a Grind, ezek elég brutális dalok, de valahogy mégis kellemes hallgatnivalók, mert rengeteg energia van bennük, és nem az a fajta energia, ami elkeseredettségből táplálkozik, hanem sokkal inkább előremutató, inspiráló. Legszívesebben azonnal rohanni kezdenél, amikor meghallod! Képzeld el, hogy futás közben hallgatod ezeket a dalokat, mennyi energiát adhatnak!
Az interjú ITT olvasható el.