Megjelent a győrszentiváni Aurora Se fájdalom, se félelem című új, dupla stúdióalbuma, a dalszövegeket ezúttal is a zenekar negyedik tagjának is tekinthető Pusztai Zoltán írta. Az anyag az oldschool rajongók kedvéért kazettán is kiadták. A zenekar vezetőjével, Vigivel beszélgetett a 061.hu.
A Viszlát, Iván! LP óriási összegekért cserél gazdát az eBay-en és a vinyl vásárokon. Mit szólsz ehhez? És miért nem adjátok ki ismét vinylen? Természetesen tudunk róla. Néhány éve készült – már nem is tudom hány darab LP – , amiből kaptunk mi is néhányat, de zömét jótékonysági akciók alkalmával elajándékoztuk. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy nekünk most nem a múlt rendezgetése, és a visszatekintgetés köti le a figyelmünket. “Volt, ami volt, történt, ami történt”, az Aurora mostani felállásában elkészítettük a zenekar Esszenciaalbumát. Újra vettük a kedvenceinket, dupla korongon adtuk ki, nem kevés energiát szántunk rá. Fontosnak tartottuk, mivel a hangzást tekintve voltak elképzeléseink, és szerencsére rajtunk kívül sokan örültek a mutatványnak.
1985 és 1990 között az Auróra soundja volt a legerőteljesebb, legprofibb a punk szcénában. Mi volt a titka? Többet gyakoroltatok? Jobb volt a cuccotok? Képzettebbek voltatok? Egyszerű, öntörvényű, őszinte gyerekek voltunk, ahogy ma is. A lehetőségekhez képes igyekeztünk a legjobb cuccokat venni és sokat próbálni. Ma is ebben hiszünk.
Sokat játszottak már a rendszerváltás előtt is Ausztriában, aztán Németországban. Mi a legfőbb különbség a két ország punk színtere között? Figyelemre méltó, hogy kinn szociálisan mennyire érzékenyek a csapatok. Komolyan veszik azt, hogy segíteni kell másokon. Több ez annál, hogy adj egy cigit, meg hogy van egy korty söröd? Foglalt házakban meleg ételt osztanak a rászorulóknak, és könyvtárat létesítenek, és számos hasonló dolgot csinálnak… Úgy gondolom, hogy ez VALAMI. Jó, oké, kell a polgár pukkasztás is, ha-ha!
Az interjú folytatása a 061.hu-n: ITT.
