Mick Ronson és Ziggy Stardust
Mick Ronson gitáros Bowie első nagy áttörésének, a Ziggy Stardust karakterének és a "The Rise and Fall of Ziggy Stardust and the Spiders from Mars" (1972) albumnak alapvető részét képezte. Ronson ikonikus gitárjátéka és hangszerelési érzéke emelte Ziggy-t a rocktörténelem csúcsára, erősítve Bowie futurisztikus, glam rock stílusát.
Brian Eno és a Berlini évek
Az 1976–1979 közötti "Berlin-időszak" Bowie pályafutásának egyik leginnovatívabb és legkreatívabb időszaka volt. Brian Eno, a kísérleti elektronikus zene úttörője, kulcsszerepet játszott az olyan albumok létrehozásában, mint a "Low", "Heroes", és "Lodger". Eno avantgárd technikái és szokatlan hangzásvilága új irányba terelte Bowie zenéjét, ötvözve a rockot és az elektronikus zenét.
Nile Rodgers és a mainstream siker a 80-as években.
Bowie az 1983-as "Let’s Dance" albumához felkérte Nile Rodgers-t, a Chic gitárosát és producerét. Rodgers funky stílusa globális sikert hozott, az album címadó dala és slágerei, mint a "China Girl" és a "Modern Love", Bowie egyik legnagyobb kereskedelmi sikerét hozták.
Donny McCaslin és Bowie utolsó fejezete
Bowie utolsó, 2016-ban megjelent "Blackstar" albumán a jazz szaxofonos Donny McCaslin és zenekara segítette őt új területek feltárásában. Az album jazz, art rock és kísérleti elemeinek keveréke méltó lezárása volt Bowie pályafutásának, bemutatva művészi kíváncsiságát és hajlandóságát a kockázatvállalásra még élete végén is. Az ő zsenialitása abban rejlett, hogy mindig felismerte, kikkel dolgozzon együtt, hogy megvalósítsa új vízióit. Ezek az együttműködések nemcsak Bowie zenéjét formálták, hanem meghatározták a pop- és rocktörténelmet is.
A zenei megoldások mellett duettekkel is szeretett kisérletezni, és több legendás zenésznek indította be a karrierjét. Bowie az 1970-es évek végén kulcsszerepet játszott Iggy Pop szólókarrierjének megalapozásában. Ő volt a producere és társszerzője Iggy első két szólóalbumának, a "The Idiot" (1977) és a "Lust for Life" (1977) című lemezeknek. David Bowie nemcsak zenei géniusz volt, hanem egy olyan művész, aki mások tehetségét is képes volt felismerni és erősíteni. Együttműködései mindig a kreatív hajtóerő és a művészi kockázatvállalás jegyében születtek, és ezek révén tovább formálta a zenei világot.