1991. szeptember 10-én jelent meg a Nirvana első nagykiadós kiadványa, második lemezük felvezető kislemeze. Ez volt a Smells Like Teen Spirit. Hihetetlen, de igaz: ma harminc éve jelent meg a maxi.
Az események azonban kicsit korábban kezdődtek. Áprilisban csak azért léptek fel a Seattle-i O.K. Hotel színpadán, hogy elég pénzük legyen üzemanyagra, hogy eljuthassanak Kaliforniába, a Sound City stúdióba. Ezen az estén, 1991. április 17-én játszották el először a dalt élőben. A lemez nagy részét, köztük a Teen Spirit-et is májusban és júniusban rögzítették Butch Vig producerrel. A júniusi szabadnapjaikat random koncertekkel töltötték, felléptek pár amerikai városban és ”gyakorolták” az új dalokat.
Júliusban eltűntek a szemek elől: keverés, mastering és mindenféle utómunka folyt, közben borítófotózás, kiadványkészítés és minden egyéb olyan feladat, ami nem a közönség előtt zajlik. Legközelebb augusztus 15-én tűntek fel, amikor a legendás Hollywood-i klubban, a The Roxy-ban adtak promóciós fellépést. Ezt az új kiadójuk a Geffen/DGC szervezte nekik, hogy felkeltsék a média figyelmét. Eléggé sikerült. Bár semmilyen felvétel nem került elő (még) erről az estéről, egy 1997 júliusi Kerrang! magazin listán – amely minden idők 100 legjobb koncertjét foglalta össze – első helyen végzett ezzel a bulival a Nirvana. A helyszínen vad szórólapozásba kezdtek, miszerint várják a rajongókat az első új klip forgatására.
A dalhoz a jól ismert videót két nappal később, augusztus 17-én forgatták le a nullkilométeres Samuel Bayer rendezővel, akinek tényleg ez volt az első munkája. A forgatás lezajlott, a zenekar pedig már csomagolt is, mert egy rövid, de sűrű nyári európai turnéra indultak, ami három nappal később kezdődött Írországban. Felléptek sok nyugati fesztiválon és volt pár saját szervezés is, ahol a Sonic Youth előzenekara voltak. Ezeket az eseményeket a 1991: The Year Punk Broke című rockumentumfilm örökítette meg Dave Markey rendezésében.
Augusztus 27-e biztosan emlékezetes marad számukra: aznap Brémában koncerteztek, otthon, Amerikában pedig elindult a Smells Like Teen Spirit rádiós játszása. A turné utolsó állomása szeptember elsején volt Rotterdamban volt a De Doelen nevű belvárosi helyen, ahol egy kétnapos zártterű fesztivált tartottak. A Nirvana nem kezdhetett időben, mert egy másik teremben Nick Cave verseket olvasott fel, ezért türelmüket kérték. Mivel Kurt, Krist és Dave részegek voltak, hamar megunták a várakozást, Kurt pedig belekezdett a Polly című dalba, hogy mégis valami csendesebbel nyissák az estét. A koncert technikai problémákkal teli volt, ami ingerültté tette a zenekart. Kurt nemcsak iszonyatos gitárpusztításba kezdett, de a koncert után még verekedésbe is keveredett a helyiekkel. Szép turnézárás lehetett. Egyébként ez volt az egyetlen alkalom, hogy a Nirvana és a Nine Inch Nails ugyanazon a napon, ugyanazon a helyen lépett fel.
A holland zárás után hazatértek és szeptember 10-én megjelent a maxi, a Nirvana első Geffen/DGC kiadványa. Kiadástól és formátumtól függően léteznek két- és háromdalos kiadások is. A kislemezdal a legtöbb kiadáson editált változatban került fel (radio edit, ha úgy tetszik), ezt követi az Even is His Youth, majd az Aneurysm című új dalok, amelyek közül egyik sem került fel a két héttel később megjelent nagylemezre.
Észak-Amerikában eltérő borítóval jelent meg a maxi, mint a világ többi részén, de németek kaptak egy különleges 12”-es picture disc vinylt is, amin már a baba úszik.
A Smells Like Teen Spirit fontossága, popkulturális jelentősége a Nevermind megjelenésének 30. évfordulóján kerül kibontásra.
Smells Like Teen Spirit kronológia:
1991. április 17. – élő debütálás (Seattle, WA)
1991. május-június – stúdiófelvétel (Los Angeles, CA)
1991. augusztus 17. – videóklipforgatás (Culver City, CA)
1991. augusztus 20. – európai élő debütálás (Cork, Írország)
1991. augusztus 27. – a dalt elkezdték játszani az amerikai rádiók
1991. szeptember 10. – megjelent a kislemez CD, kazetta, 7”-es és 12”-es vinyl lemezeken
1991. szeptember 29. – debütált a klip az MTV 120 Minutes című műsorában
