Nemrég indítottuk útjára új interjú sorozatunkat, ahol azokat a zeneiparban dolgozó szakembereket szólaltatjuk meg, akik szerintünk több figyelmet érdemelnének. Sorozatunk következő részében Darvasi Tamás Líviuszt kérdeztük, aki színpadmesterként, produkciós menedzserként, valamint koncertszervezőként is kulcsfigurája a magyar zenei életnek. A sorozat eddigi részeiben Ligeti Szilvi, a Margaret Island menedzsere, Fiák Kriszta, Ákos menedzsere, Czendrey Csenge, a Hangfoglaló Programiroda szakmai koordinátora, valamint a Klubtámogatói és az Induló Előadói Alprogram szakmai vezetője, valamint Sándor Dániel a Launchhing Gagarin Records & Management társalapítója, a Jurij és a colorStar dobosa mesélt nekünk a zeneipar hátteréről. Hogy kerültél be a zeneiparba? Kezdetben zenészként, utána koncertszervezőként voltam jelen, végül pedig jött a színpadmesterkedés, ami mostanra már át-átcsap produkciós menedzserkedésbe. Hogy lett belőled színpadmester? Egyszerűen így alakult. Nem volt benne semmilyen következetesség. Egy időben nagyon sok olyan koncertet szerveztem Szegeden, ahol egy este akár 4-5 zenekar is fellépett és egy ilyen létszám már megkívánt egy irányító személyt, aki megmondja mikor, hova, mennyi ideig. Rendszerint én voltam ez a személy. Később pedig más helyekre is elkezdtek hívni, hogy segítsek a színpad körüli teendőkben. Így forrta ki magát szépen lassan a dolog. Úgy tudom, hogy koncertszervezőként és díszítőként is dolgoztál. Miért pont a színpadmesteri munka mellett horgonyoztál le? Ebben találtam meg önmagam. Kizárólag a gyakorlatban sajátítottad el a szakmádat, vagy zeneipari képzésben is részt vettél? Tavaly őszig semmilyen képzésben nem részesültem, most azonban részt veszek egy színpadtechnikai tanfolyamon, hogy a szakmai hiányosságaimat pótoljam, de erről majd később beszélnék. Véleményem szerint, ennek a hivatásnak az oroszlánrészét nem lehet az iskolapadból elsajátítani. Az embernek ki kell mennie a terepre és ott kell megkapnia az „első pofonakat”, elérnie az első sikereket, amik majd tovább viszik a saját útján. A tapasztalás nagyon fontos! [caption id="attachment_13032" align="alignnone" width="720"]
Fotó: Kovács Zoltán[/caption]
Van példaképed? Olyan szervező, vagy színpadmester, akire felnézel, vagy sokat tanultál tőle?
Számtalan kollégának köszönhetek nagyon sok mindent. Ónodi Árpád (Rocktár), Gellai Gergő (Pécsi Est), Szabó Zsolt „Tschöppy” (Artisto), Tóth Gergő (SUPERMANAGEMENT), Farkas László „Woli”(Szegedi Nemzeti Színház), Szolnoki-Kovács Péter (Bëlga, Vad Fruttik, Fishingon Orfű menedzsment) csak néhány név azok közül, akik nélkül nem lehetnék az, aki most vagyok. Remélem, hogy nem okoztam nekik csalódást.
Ez szerelemmunka számodra?
Igen az, ezzel kelek ezzel fekszem.
Azért ez nem egy párkapcsolatbarát hivatás. Sikerül egyensúlyban tartani a munkát és a magánéletet?
Egyrészről óriási szerencsém van, mert a feleségem egy nagyon türelmes és kitartó nő. Képes eltűrni az összes hóbortomat továbbá azt, hogy rengeteget utazom. Másrészről, amikor mi megismerkedtünk én már koncerteket szerveztem, zenekarokkal turnéztam, ő pedig néptácosként lépett fel szerte az országban. Nekünk ezért valahol természetes, hogy valamelyikünk mindig úton van, így idomultunk egymáshoz.
Mi egy színpadmester feladata?
Hogy a szakirodalmat idézzem: “a színpadmester feladata összhangba hozni a technikai feltételeket a művészeti elképzelésekkel”.
Hogy néz ki egy napod, amikor éppen valamelyik fesztiválon dolgozol?
Előkészítés, tereprendezés, hangbeállások, koncertek ördögi köre az egész.
Nehéz a zenekarokkal betartatni a játék időt? Úgy gondolom, hogy egy fesztiválon különösen fontos a pontosság, hiszen minden egymásra épül.
Jól látod, hogy az idő nagyon fontos tényező, de hála az égnek ezzel mindenki tisztában van, a zenekarokat is beleértve. Egy alapos előegyeztetés után már nem szokott gond lenni senkivel és semmivel. Természetesen olykor előfordulhatnak bakik, de olyankor korrigálunk és megyünk tovább.
[caption id="attachment_13019" align="alignnone" width="640"]
Fotó: Kovács Zoltán[/caption]
Mikor indokolt a színpadmester jelenléte? Nagy fesztiváloknál természetes, hogy minden színpadnál van színpadmester, de kisebb rendezvények esetében ez már nem olyan egyértelmű.
Ahol egynél több produkció van a színpadon ott szerintem már indokolt a jelenlétünk, persze ez egyben függ a fellépők nagyságától is. Különösen igaz ez a kisebb városi rendezvényekre, ahol a művházas vagy egyéb rendezvényszervező kollégák hajlamosak túlvállalni magukat.
Mi azért vagyunk a helyszínen, hogy a fellépők és a rendezvényszervezők dolgát is megkönnyítsük! Óriási probléma azonban, hogy a mai napig nagyon sokan még csak nem is ismerik a szakmánkat. Nem egyszer találkozok azzal a kérdéssel, hogy a színpadmester az micsoda, kicsoda? Nyilvánvaló, hogy a rendezvényekhez elengedhetetlen a fényes, a hangos, a road, de akkor a színpadmester szó hallatán mért tátogunk?! Ezt egyelőre nem sikerült megfejtenem.
Mit szeretsz a legjobban, a munkádban?
Azt, hogy rendkívül változatos és folyamatos kreativitást igényel. Nincs két egyforma munka, még akkor sem, ha évek óta dolgozol ugyanazokon a fesztiválokon. Azok is képesek új kihívásokat eléd görgetni. Például, ha több, vagy nagyobb zenekarokat kapsz a rád bízott színpadra, már akkor új forgatókönyveket kell gyártani, másképp kell hozzáállni az adott helyszínhez és én ezt imádom!
Mi az, amit kevésbé szeretsz? Van egyáltalán olyan része?
Az esetenként fellépő stresszt szívesen lecserélném valami eufórikusabb állapotra.
Mi volt eddig a legnagyobb kihívás számodra?
2015-ben az Ördögszekér –TEAM Kft.-vel (az akkori munkahelyemmel) megszerveztük a Szegedi Motoros Fesztivált. Közel 5 hónap alatt terveztük és viteleztük ki az egész rendezvényt. Na, az egy igazán őrült hullámvasút volt. Egyszerre voltam színpadmester, produkciós menedzser, technikai vezető, irodista, rohambrigádos meg még ki tudja mi. Tényleg kemény feladat volt, de örülök, hogy megcsináltuk, mert rengeteget tanultam belőle.
Ami megtörténhet, az legalább egyszer meg is történik?
Már legalább kétszer meg is történt.
Mit gondolsz, milyen adottságok szükségesek ahhoz, hogy valaki valóban jó színpadmester legyen?
Kreatív gondolkodás, rugalmasság, jó kommunikációs készség, magas stressztűrő képesség, humorérzék (a humor az nagyon fontos), valamint végtelen türelem. Szerintem ezek a legfontosabb adottságok.
[caption id="attachment_13021" align="alignnone" width="640"]
Fotó: Kovács Zoltán[/caption]
Neked ez ösztönösen, zsigerből jött, vagy voltak olyan részei a munkádnak, amiket nehezebben, vagy lassabban tudtál elsajátítani?
Most is folyamatosan tanulok! Jelenleg a Békéscsabai Jókai Színház falai között bővítem a tudásomat szcenika és színpadtechnikai fronton. Erre a képzésre céloztam a beszélgetésünk elején. A jó pap holtig tanul szokták mondani, de ha már szóba került az ösztönösség, akkor szerintem, ami nálam zsigerből jön az a kommunikációra való hajlam. Viszonylag könnyen megtalálom a közös hangot a legtöbb emberrel így hatékonyabb tudok lenni.
Ahhoz, hogy tényleg minden gördülékenyen menjen, úgy gondolom, hogy egy jó csapat is szükséges. Mennyire ismered a technikai stábot, akikkel általában együtt dolgozol?
Ez szintén rendezvényenként képes változni. Vannak olyan fesztiválok, ahol már évek óta ugyanazzal a csapattal dolgozom, maximum 1-2 ember cserélődött a felállásban, de a törzs brigád megmaradt. Ilyen esetekben egy szempillantásból tudjuk, hogy mire gondol a másik munka közben. Ezek mellett pedig akadnak olyan megbízatások, ahol mind a terep, mind a felállás új számomra. Ilyenkor megindul egy összecsiszolódási folyamat. Nagyon ragaszkodom azokhoz a technikusokhoz, akikkel már tisztességgel végig csináltunk egy fesztivált és működött közöttünk a kémia.
Könnyen megtalálod a közös hangot a stábbal is és a zenekarokkal is?
Szeretem hinni, hogy igen. Persze kisebb nagyobb összezörrenések bármikor előfordulhatnak, de ezeket nem szabad mellre szívni. Fontos tisztában lenni azzal, hogy mindannyian ugyanazért vagyunk az adott helyen és időben. Azért, hogy minden jól sikerüljön. Én mindig csapatmunkában gondolkodom, az önös érdekekkel nem tudok mit kezdeni.
A karantén alatti időszakban a kedvenc bandáid mellett milyen lemezeket hallgattál? Megismertél új zenéket, vagy új előadókat?
Miután oda-vissza párszor végigpörgettem a korai Black Sabbath, Pearl Jam lemezeket szembe jött velem Fiona Apple „Fetchthe Bolt Cutters” albuma, ami teljesen új távlatokat nyitott előttem. Na, ő egy vadonatúj előadó a radaromon. Üdítő volt a zenéjét hallgatni ezekben a kaotikus időkben.
Ugyancsak így hatott rám a Big Scenic Nowhere névre keresztelt stoner supergroup bemutatkozó lemeze a „Vision Beyond Horizon”, vagy WINO akusztikus szóló albumai. Ezek mind nagyszerű korongok, csak ajánlani tudom őket.
