Tucatnyi olyan zenekar van, akik a siker kapujában a Nagy-Szín-Pad tehetségmutatón is szerepeltek, ma pedig fesztiválok megkerülhetetlen főszereplői és a Petőfi Rádió legnagyobb sztárjai. Ilyen a Margaret Island csapata is, akik országszerte teltházas koncerteket csinálnak, ott vannak a legmenőbb fesztiválokon és folyamatosan újdonságokkal bombázzák a rajongókat. Ráadásul Lábas Viki tavaly és idén is bekerült a zsűri soraiba és most crew tagként fogja ismét értékelni a tehetségmutató versenyzőit. Vikivel a Nagy-Szín-Pad sajtótájékoztatóján beszélgettem.
Tavaly is zsűri voltál és idén is bekerültél a Nagy-Szín-Pad crew tagjai közé. Mit tanultál a tavalyi versenyt illetően, mit fogsz másképp csinálni idén?
Viki: Tavaly nagyon sokat koncerteztünk és idén is sokat fogunk, de most nagyon jól el vannak osztva a koncertek, így a tavalyival ellentétben sok Nagy-Szín-Pad-os koncerten ott tudok lenni élőben. Az elmúlt évben megtanultam, hogy a netes közvetítés teljesen más mint amikor az ember élőben van jelen, és tényleg csak akkor tudsz igazi, reális véleményt mondani, ha ott vagy helyben, érzed az adott zenekar aznapi rezgését és energiáit. Belecsúsztam párszor olyan szituációba, hogy teljesen más volt azoknak a véleménye, akik ott voltak élőben mint nekem, aki az ország másik felében néztem a fiúkkal a turnébuszban vagy a vidéki szállásokon a műsort. Egy saját koncert után én is más hangulatban vagyok, és a véleményeink azért nem egyeztek, mert „nem ugyanazt a tv-t néztük”.
[caption id="attachment_5445" align="alignnone" width="955"]
Fotó: Margaret Island FB[/caption]
A fiúk ezek szerint segítenek neked az értékelésben?
Viki: Persze, sőt én kérem is őket, hogy segítsenek. Oké, hogy az én arcom látszik, mint Crew tag, de a Margaret Island is mindig feladatának tartotta, hogy figyelemmel kövesse a zenekarok életét. Azt a figyelmet, amit mi kaptunk ettől a műsortól 3 évvel ezelőtt szinte kötelességünk tovább adni és segíteni a többieket, hogy még sikeresebbek legyenek. Az egész Margaret család nagyon szeret a helyszínen lenni ilyenkor, mert ez egy igazi zenésztalálkozó, ahol tényleg ott van az összes zenekar és meghallgatják a másik zenészt. Egyrészt ez egy nagyon jó összefogás, másrészről nekünk is nagyon jó tanulság, hogy a mostani feltörekvő zenekarok hogy állnak ehhez az egész feladathoz, összehasonlítva azzal, hogy mi hogy kezdtük ezt el. Úgyhogy nagyon izgalmas lesz, kíváncsi vagyok rá! A fiúk is elmondják a véleményüket, és ha ez nem is mindig egyezik az enyémmel, meghallgatjuk a másikat, hisz mégiscsak demokrácia van köztünk.
[caption id="attachment_5431" align="alignleft" width="200"]
Fotó: Margaret Island FB[/caption]
Tavaly nagy kampányolásokat szerveztek a zenekarok a szavazatok megszerzéséért. Nektek mi volt anno a stratégiátok, mennyire vált be?
Viki: Mi nagyon sok gerillamarketingbe kezdtünk bele, de látszik, hogy mennyire kezdők voltunk: például a Margit-sziget oldalán krétával #nsz #margaretisland óriás feliratot helyeztünk el, azonban leesett az eső és lemosta az egészet. Illetve rengeteg nyereményjátékot csináltunk: elmentünk valakihez zenélni, kapott tőlünk valami meglepit vagy meghívtuk egy későbbi koncertünkre, próbálkoztunk moha graffitivel is az egyik belvárosi ház falán. Rengeteg ötletünk volt, de azért ’krokodíler’ hálózatot nem építettünk ki, mint tavaly Lóciék, mivel nem volt egyáltalán támogató bázisunk akkor még. De mondtam idén nagyon sok zenekarnak, hogy legyenek aktívak és találjanak ki minél több dolgot, hiszen minél kreatívabbak, annál jobban mozgósítható a közönség. Ez szerintem most elengedhetetlen, és nagyon sokat segít a döntőbe jutáshoz.
Ha akárcsak a FB követők számát nézzük, nem indul minden zenekar egyenlő rajongói számokkal. Szerinted ez mennyire tudja befolyásolni az eredményt?
Viki: Nálunk is volt, aki több százezres oldallal rendelkezett, mi pedig még csak 10 ezres vagy 10 ezer alatti nézőszámot értünk el, de ez nem jelent semmit. Nem jelent előnyt, mert hiába vannak sokan, hogyha nem mozgósíthatóak és nem fogtad össze annyira a társaságot, nem szólítottad meg őket vagy keltetted fel a figyelmüket. Ha kicsi is még egy zenekar, azért lehet annyira érdekes és friss, hogy sok szavazatot tudjon szerezni. Úgyhogy nem kell csüggednie azoknak sem, akiket annyira nem ismernek még, inkább kihívásként kell tekinteni rá és megtenni mindent, beizzítani a kreatív ötleteket.
[caption id="attachment_5432" align="aligncenter" width="640"]
Fotó: Hegyi Júlia Lily[/caption]
Van személyes kedvenced?
Viki: Persze, vannak. Nagyon nehéz helyzetben vagyok, mert szinte mindenkivel találkoztam, dolgoztam már együtt vagy játszottunk már egy színpadon. Az Apey and the Pea zenekarral egy próbahelyen zenélünk, volt, hogy együtt turnéztunk és jelenleg is vannak közös projectek. Az Antonia Vai zenekarnak voltunk 4 évvel ezelőtt előzenekara az akkori Gödör Klubban, tavaly pedig ő is vendégeskedett nálunk a Győri koncertjeink során, imádom a zenei világát. Nyilván a ByeAlex és a Slepp zenekar is közel áll hozzám, nemcsak a Menned kéne című közös dalunk miatt, hanem mert jófej zenészekből is áll a csapat. A Jet lag-gel is dolgoztunk már együtt, illetve rengetegszer említik a Soulwave-et a Margaret Islanddel egy lapon. Bár velük emberileg nem találtam még meg annyira a közös hangot, szeretem a zenéjüket. A Belau zenekarból Szécsi Böbének még én voltam az Eurovíziós dalfesztiválos dalánál a vokalistája, és most már nagyon örülök, hogy megy mindenhova játszani a világban. Böbét mindenhol mindig támogatnám egyébként is, mivel egy énekstúdióba járunk. Úgyhogy mindenkihez van valamilyen kötődés, de szigorú leszek és nem leszek elfogult senkivel szemben azért, mert ismerem. Fontos az őszinteség, és ha valami nem fog tetszeni és megkérdezik a véleményemet, azt el fogom mondani, úgy, ahogy van.
[caption id="attachment_5433" align="aligncenter" width="640"]
Fotó: Hegyi Júlia Lily[/caption]
Ha egy kicsit átkanyarodunk a Margaret Islandre akkor látszik, hogy továbbra is mennyire aktívak vagytok. Május 3-án a Budapest Parkban lesz nagykoncertetek, de turnéztok is folyamatosan és emellett még a harmadik lemezen is dolgoztok.
Viki: Szeptemberben jelenik meg a harmadik lemezünk, aminek most májusban lett volna a lemezbemutatója, de inkább elcsúsztattuk, mert tényleg alig telik el egy- egy év a lemezeink között és ez így elég sűrű, mi is hajtjuk magunkat rendesen. A májusi lesz a negyedik születésnapi bulink a Budapest Parkban, úgyhogy egyrészről az jut eszembe, hogy már négy évesek vagyunk, máskor meg az, hogy még csak négy éves a zenekar. Nekünk ez még mindig egy hatalmas dolog, hogy sokfelé zenélhetünk, és már most több mint háromezer jegy elment a Parkos koncertünkre. Valószínű, hogy annyian leszünk, mint tavaly, vagy még többen, úgyhogy ez egy külön öröm.
[caption id="attachment_5434" align="aligncenter" width="640"]
Fotó: Hegyi Júlia Lily[/caption]
Új dalokat fogunk játszani, új hangszerelések is lesznek, hiszen mi is folyamatosan próbálunk fejlődni és frissíteni magunkon, úgyhogy kíváncsi vagyok, hogy fognak minket fogadni, főleg az új dalok kapcsán. Biztos lesz, amire azt fogják mondani, hogy túl mainstream, és lesz olyan, amire azt mondják, hogy ez ugyanolyan „margaretes” mint eddig – és akkor találd meg, hogy mi a jó, hogy jaj ez ugyanolyan vagy jaj ez más és teljesen más réteget szólít meg. Kíváncsi vagyok! Mi csak csináljuk azt, ami nekünk jólesik, meg amit szeretünk, aztán vagy tetszik az embereknek vagy nem. A hosszú távú terveink is megvannak. Én imádom a zenekaromat, megyünk mindenhova, nagyon sokan vannak a koncerteken, ez igazán motiváló. A Nagy-Szín-Padnak mi is nagyon sok mindent köszönhetünk, hiszen tényleg ez volt az első tévés megjelenésünk, ehhez mindig kötődni fogok lelkileg. Azért is vállaltam a crew tagságot, mert támogatni kell ezeket a zenekarokat, és hogyha az én kis figyelmem is még jobban rájuk tud terelődni vagy azoké, akik engem követnek, már megérte.
[caption id="attachment_5436" align="alignnone" width="960"]
Fotó: Margaret Island FB[/caption]
Mesélnél a Hóvirág klipetekről?
Viki: Szlovéniában forgattuk, nagyon jó élmény volt. Ez volt az első olyan videó, amire négy év után jó szívvel azt tudom mondani, hogy jól is néz ki, tök jó volt a hangulat és most már tényleg összeért a csapat, szerintem ez meglátszik a klipen is. Azt szokták mondani, hogy a nagy csoda 10 év után jön a zenekaroknál és tök jó érzés, hogy bár nekünk van még 6 évünk addig, mégis már most ilyen jól vagyunk és jól érezzük magunkat. Nyilván a dal üzenete több síkon mozog, mindenki úgy érti, ahogy akarja. Ennek a dalnak az a különlegessége, hogy ezt hárman írtuk a Bálinttal és Kristóffal. Konkrétan egymás szájába adtuk a szavakat. Elindult egy flow és mindegyikünk tette hozzá a magáét és nagyon érdekes volt megélni, hogy most már tényleg ennyire összeértünk. Nem kell a kis szobában egymás elől először eldugni a dolgokat és úgy utána összehozni, hanem most már levetkőzzük a gátlásainkat egymás előtt is, és elmondjuk egymásnak, hogy miről szóljon, és ki mit gondol a dalról. Több mint egymillióan megnézték másfél hónap alatt a Hóvirág klipjét, számunkra ez egy hatalmas dolog. Remélem a következő még jobb lesz.
Nagyon sokat ültünk ezen a dalon, még soha nem dolgoztunk ennyit egy számmal sem. De ez a dal indította el a lemez munkálatait is, és valahogy nagyon nehezen szültük meg. Az volt a legdurvább, hogy kijött a szám és azon a héten már játszottuk koncerten és mindenki üvöltötte velünk. Ennél többet én tényleg nem kívánhatok, fantasztikus érzés volt.
Májusban jön ki a következő új dalunk, ami a Balatonról fog szólni, és egy izgalmas együttműködés része, júniusban klippel is jelentkezünk hozzá.
[caption id="attachment_5435" align="aligncenter" width="640"]
Fotó: Hegyi Júlia Lily[/caption]
Tudsz nemet mondani egyébként?
Viki: Rengeteg megkeresésünk van, így rengeteg nemet mondok, mivel sehogy nem férne bele ennyi minden az életünkbe. A napjaim 80%-a abból áll, hogy hogy tudok szépen nemet mondani úgy, hogy ne sértődjön meg a másik. Tényleg csak azokat a dolgokat próbáljuk meg elvállalni, amivel tudunk azonosulni, meg ahol úgy érezzük, hogy minket is nagyon támogattak. A Nagy-Szín-Pad pont ilyen volt. Előtte megnyertük a Hangfoglaló Magyarországot, ami után egyből jött a tehetségmutató. Abban az évben kapkodtuk a fejünket, hogy mi történik. Most is ez van, de azért sokkal kontrolláltabban működünk.
