Boldog új évet! 2022 életed legmozgalmasabb éve lehetett. Mi volt az a momentum, amire a legbüszkébb voltál?
Fran Vasilić: Boldog új évet neked is! 2022 egy valódi hullámvasút volt, de mindent összevetve életem legjobb éve. Talán az első koncertjeimre vagyok a legbüszkébb. A járvány alatt futott fel a karrierem és nem volt lehetőségem találkozni a hallgatóimmal vagy élőben énekelni nekik. 2022-ben ez volt az elsőszámú prioritásom, és nagyon boldog vagyok, hogy megteremtettem magamnak.
Hogy jellemeznéd napjaink horvát zenei színterét? Nehéz volt kitörnöd az országból és nemzetközileg turnézó előadóvá avanzsálnod?
Fran Vasilić: Sok jó előadó van Horvátországban, de nem kapnak sok támogatást. A kormány nem áll ki a művészetek és a kultúra mellett, úgy, ahogy az emberek sem kifejezetten streamelnek zenét vagy fektetnek pénzt előadókba. Rengeteg tehetséges arc bennerekedt a civil munkájában, alig van idejük alkotni. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy nemzetközileg is ismertté váltam, adott egy bátorságot ahhoz, hogy teljes munkaidős zenésszé válhassak. Nem mondanám, hogy nehéz utat jártam be, gyakorlatilag egyből sikeres lettem, ahogy videózni kezdtem. Inkább az nem volt könnyű, hogy magamon tartsam a figyelmet. Örülök annak, hogy még mindig vannak hallgatóim, és két év után kihoztam az eddigi legsikeresebb dalomat “Hypotheticals” címmel. A Tiktok korában 5 percenként változnak a trendek.
Októberben játszottál először Budapesten, a Budapest Showcase Hubon, a napokban pedig bemutatkozol a holland közönségnek is, a legendás Eurosonic Fesztiválon. Mi volt a legemlékezetesebb tanács, amit a showcase fesztiválokon tanultál?
Fran Vasilić: A showcase fesztiválok szuper alkalmak arra, hogy új előadókat, kiadókat, terjesztőket és sajtómunkatársakat ismerhess meg. Talán a legfontosabb tanács, amit kaptam az volt, hogyha meghívnak egy showcase fesztiválra, nem érdemes úgy kezelni, mint egy átlagos koncertet. Nem a pénzért mész oda, hanem az élményért.
Ahogy azt már említetted, Tiktokon indult a karriered. Hogy birkózol meg a social media nyomásával? Volt már olyan, hogy digitális detoxra volt szükséged?
Fran Vasilić: Az első évben minden nap posztoltam, úgy, hogy közben egyetemre jártam, ami teljesen őrület volt. A social media szakértők azt tanácsolták, hogy napi 2-3-szor posztoljak. Ha úgy érzed, hogy túltolod a kontenteket, a legtöbbszor még az sem elég. Nagyon hamar kiégtem, így mostanában csak akkor posztolok, amikor kedvem tartja. Szerencsés vagyok, hogy a Tiktokos közönségem megtalálta a streaming felületeimet is, így már nem függ a közösségi oldalas aktivitásaimtól az, hogy sikeres vagyok-e előadóként.
Mennyire tekintesz a Tiktokra digitális naplóként?
Fran Vasilić: Nem mondanám digitális naplónak, inkább egy felületként tekintek rá, ahol kapcsolódhatok a rajongóimmal, és megmutathatom nekik, miben sántikálok. Nehéz kreatívnak maradni Tiktokon, általában csak kitalálom, hogy milyen típusú videók működnek egy-egy dalhoz, és addig posztolom őket, amíg fel nem futnak. Úgy éred el a legkönnyebben az embereket, ha folyamatosan emlékezteted őket egy-egy dal megjelenésére.
A dalaidat hallgatva mindig a Rex Orange County ugrik be. Mennyire voltak ők hatással a zenédre? Ki a legnagyobb inspirációd szövegíróként és zenészként?
Fran Vasilić: Igen, mindig azt mondom, hogy a zeném egy egyvelege a Y2K indie rocknak, amit sokat hallgattam a középsulis éveimben, a hálószoba popnak, amit az egyetem alatt fedeztem fel, és a yugo popnak, ami a gyerekkoromat jellemezte. A két legnagyobb inspirációm Tereza Kesovija és Oliver Mandić.
Mesélj a dalszerzői folyamatodról! Szövegek vagy dallamok jutnak előbb az eszedbe?
Fran Vasilić: Korábban a dallamok születtek előbb, de mostanában változtattam a metódusomon, és a zenei alapot írom meg elsőként. Napközben szoktam bütykölni a hangszerekkel és a produceri munkálatokkal, éjszaka pedig, amikor elcsendesedik minden, a hálószobámban írok szöveget rájuk.
Melyik sorodra vagy a legbüszkébb?
Fran Vasilić: Ez egy nehéz kérdés, mindig változik. A sor, ami most eszembe jutott egy olyan dalból van, ami még nem jelent meg, Oh No a címe. Ez a kedvenc saját dalom a szöveg szempontjából, a kedvenc sorom pedig a “Baby, oh, baby, you weren’t supposed to be in this song, you have the wrong key, let me walk you out the door”.
A Hypotheticals videoklipje erősen hajaz a ’90-es évekre. Ha bármelyik másik korszakban élhettél és alkothattál volna, melyiket választanád?
Fran Vasilić: Határozottan, imádom a késő ’90-es éveket és a korai 2000-es éveket. Az alternatív indie rock és a popzene is felágazóban volt akkoriban. Ha pár évvel idősebb lennék, és lett volna lehetőségem akkoriban alkotni, az szuper lett volna.
Honnan jött a női karakter a Hypetheticals-ban? Egy nyúl lenne? Vagy egy női Joker?
Fran Vasilić: Volt egy rémisztő teremtmény a fejemben, akivel együtt éneklek és táncolok, és körbejárom a tényt, hogy nem vagyok elég jó. Mint a rajzfilmekben, amikor van egy angyal az egyik vállamon, a másikon pedig egy ördög, és próbálnak manipulálni. Az ördög volt a kiindulópont, és ez az ötlet eszkalálódott odáig, ami a videoklipben látható.
Mesélj az első önálló turnédról! 11 dátum 3 hét alatt elég megerőltetően hangzik, kipihented magad az ünnepek alatt?
Fran Vasilić: Nagyon izgatott vagyok. Nincs most menedzsmentem, így nem pihentem semmit, sőt, úgy érzem, hogy amint úton leszek, végre lesz majd egy kis nyugim. Marha sok volt az előkészület! Összességében viszont boldog vagyok, hogy adódott egy ilyen lehetőségem, de legközelebb jobban kell majd beosztanom az időmet, ha egy turnéra készülök.
Mi a legnagyobb célod 2023-ra?
Fran Vasilić: Szeretnék még sokat fellépni, találkozni a rajongóimmal, és új dalokat szerezni. Úgy érzem, a hangzásom sokat fejlődött mostanában, és egyre jobb leszek, igyekszem a dalszerzésben minél bátrabb és kreatívabb megoldások felé terelni magamat. 2023 nagyon izgalmas év lesz!