Rengeteg interjút készítettünk már zenekarokkal, hiszen ők vannak a figyelem középpontjában. Ilyenkor azonban fontos, hogy ne felejtkezzünk el a körülöttük lévő szakemberekről sem, akik segítik a bandák életét és karrierjét, hiszen kulcsfigurái a csapatoknak. Pont ezért szerettünk volna egy olyan sorozatot indítani, ahol megszólaltatjuk azokat a zeneipari szakembereket, akik szerintünk több figyelmet érdemelnének. A sorozat eddigi részeiben Ligeti Szilvi, a Margaret Island menedzsere, Fiák Kriszta, Ákos menedzsere valamint Czendrey Csenge, a Hangfoglaló Programiroda szakmai koordinátora, valamint a Klubtámogatói és az Induló Előadói Alprogram szakmai vezetője mesélt nekünk. Ezúttal Sándor Dániel a Launchhing Gagarin Records & Management társalapítója, a Jurij és a colorStar dobosa mesél nekünk a zeneipar hátteréről. Mesélsz róla egy kicsit, hogy pontosan mivel foglalkozol? A nulláról kezdtünk el felépíteni Chikán Eszter kolléganőmmel egy menedzsment irodát és kiadót, ez a Launching Gagarin Records & Management.Emellett két zenekarban, a Jurijban és a colorStarban játszom. A Launching Gagarin elsősorban menedzsment iroda és csak másodsorban kiadó. Az elején még adtunk ki lemezeket olyan zenekaroknak is, akikkel nem foglalkoztunk menedzsmentként, de aztán rájöttünk, hogy önmagában lemezt kiadni, abban a közegben, ahol mi mozgunk, sajnos nem éri meg. Pár éve már csak azokat a zenekarokat adjuk ki, akiket menedzselünk is. Jelenleg öt zenekarral dolgozunk.Ezek a Jónás Vera Experiment, a Colorstar, aFreakin’ Disco, a Jurij és azElefánt. Illetve van még egy zenekar, az Antekirtt, akikről most még kevesebbet lehet hallani. Nagyon sok dolgot soroltál fel most. Melyik volt először, a menedzsment vagy a dobolás? Ez az egész úgy indult, hogy gimnáziumban elkezdtünk zenélni. Az akkori kedvenceinket próbáltuk meg feldolgozni. Aztán egyetem alatt jöttek újabb zenekarok, de ez az egész csak erős hobbi volt.A háttérrel akkor kezdtem el komolyabban foglalkozni, amikor 2004 elején bekerültem a Jurijba,ami 2007-2008 környékén elkezdett beindulni. Voltak olyan évek, amikor 40-50 koncertünk volt, és muszáj volt, hogy valaki ezt az egészet egy kicsit összefogja. Próbálkoztunk külső szervezőkkel, de végüla zenekar úgy döntött, hogy inkább az én kezemben fussanak össze a szálak. Egyébként is nagyon érdekelt ez a világ, már tinédzser koromban olvastam különböző zenekarokról szóló könyveket, izgatott, hogy mi zajlik a színfalak mögött. Először csak a Jurij ügyeit kezdtem el intézni, hiszen mellette volt polgári foglalkozásom,de 7-8 év irodai munka után kicsit megcsömörlöttem, ésegyre jobban foglalkoztatott, hogy valami újat tanuljak. Akkoriban már többzenei menedzsment iskola is volt, úgyhogy az egyikbe beiratkoztam. Elvégeztem több kurzust, és az egyiken találkoztam Chikán Esztivel, aki akkor a Budapest Bár menedzsmentjében dolgozott. Mivel ő is valami saját dologra szeretett volna váltani,elkezdtünk erről beszélgetni és egyszer csak ott álltunk, hogy jó, akkor fogjunk bele és csináljuk. Akkor még úgy kezdtük el, hogy jó másfél-két évig a munkám mellett csináltam, Eszter pedig teljes munkaidőben ezzel foglalkozott. Később, amikor kezdett komolyabban beindulni az iroda, a zenekarainkat egyre többet hívták, úgy döntöttünk, hogy én is otthagyom a munkahelyemet és mind a ketten csak ezzel foglalkozunk. [caption id="attachment_12967" align="alignnone" width="977"]
fotó: Sándor Júlia[/caption]
Nem lett hirtelen rengeteg dolgotok?
De igen. Aki ebben dolgozik, tudja, hogy ez rengeteg munkával jár, mert a lehetőségek száma, amivel a zenekaraidat segítheted, végtelen. 2014 nyarán kezdtük el és 2018-ig gyakorlatilag minden időnket és energiánkat erre fordítottuk. Aztán rá kellett jönnünk, hogy muszáj egy kicsit visszavenni ebből a tempóból, és megpróbálni megtalálni az egyensúlyt a munka és a magánélet között. Pontosan azért, hogy továbbra is szerelemből tudjuk csinálni, és ne váljon ez is olyan monoton dologgá, mint mondjuk egy multi.
Mindent ketten csináltok? Azért egy menedzsment iroda működtetése számos teljesen más képességeket igénylő munkafolyamatból áll.
Ketten kezdtük, aztán persze idővel rájöttünk, hogy még akkor sem tudunk mindent megcsinálni, ha minden időnket erre áldozzuk. Lassan, de leesett, hogy bővülnünk kell, és abban bíztunk, hogy ez majd magával hozza azt a plusz pénzt, amivel ezt fenn is tudjuk tartani.
Melyik terület a szíved csücske? Amit a legjobban szeretsz csinálni, és nem is szívesen engeded ki a kezedből?
Általában igaz rám, hogy kicsit nehezen engedem ki a dolgokat a kezeim közül, de dolgozom ezen.Jobban szeretem a kreatív részét a munkának, de bírom a monotonitást is, ha arra van szükség.
Sokan azt hiszik, hogy ez a munka csupa móka és kacagás. Hogy fér meg itt a monotonitás?
Ennek is megvan a szárazabb oldala, amikor pályázatokat írunk vagy elszámolunk, vagy amikor költségvetéseket állítunk össze és vezetünk. Ezekre mind szükség van, hogy aztán jöhessen a móka és kacagás, a kreatívabb oldala, mint például a koncertezés, ezek kampánya, vagy a zenekarok terveinek összeállítása.
Főszezonban, normál helyzetben, körülbelül mennyit dolgozol egy héten?
Normál esetben bejárunk minden nap az irodába, de rugalmasan kezeljük a munkaidőt. Minden hét más az aktuális koncertek és programok miatt, de igyekszünk rendszert vinni a rendszertelenségbe.
Koncertekre is jártok a zenekarokkal?
Ez zenekartól és alkalomtól isfügg. Nagyon sokáig majdnem minden koncertre elmentünk, és ezt, amikor lehetőségünk van rá, még most is tartjuk, de sajnos vannak ütközések, illetve, ahogy korábban mondtam, néha a munka-magánélet egyensúly miatt nem tudunk menni. De például a Freakin’ Disco már eleve úgy jött hozzánk, hogy mellettük volt Blaskó Ábris,aki produkciósként a koncertek logisztikai és technikai részét intézi. A Jurij és a colorStar esetében adott, hogy megyek velük, hiszen játszom is a zenekarokban, a Jónás Vera koncertjeinek 95%-án ott vagyok, az Elefánttal meg Eszti jár általában.
Szerinted milyen egy jó zenekarvezető, vagy egy jó menedzser?
Ezt még mindig tanulom. Nem tudom, hogy jó menedzser vagyok-e, de igyekszem a saját mércém szerint megfelelni ennek. Pont nemrég olvastam egy cikket az alap menedzser típusokról. Van a producer típus, aki összerakja a zenekart, amiben a zenekari tagok gyakorlatilag alkalmazottak és végrehajtják a menedzser által kiosztott feladatokat. Vannak a vizionáriusok, akiknagy tervekkel motiválják a zenekarokat, és van, aki inkább hátralép és megteremti a lehetőséget arra, hogy a zenekar megvalósítsa az elképzeléseit. Én az utóbbi kettő felé hajlok, éski is kötöttük ezt már az elején, hogy nálunk abszolút egyenrangú partnerek legyenek a zenekarok, mint ahogy mi is azok vagyunk egymásnak Eszterrel. Egyik fél sem kényszerít rá semmit a másikra, ami a másiknak kényelmetlen lenne, vagy amivel nem tud azonosulni. Azt szeretnénk, ha a zenekarok, és mi is jól érezhetnénk magunkat ebben az egészben, és ezt csak akkor tudjuk megvalósítani, ha olyan dolgokat csinálunk, amik közel állnak hozzánk, és amiket vállalni tudunk.
[caption id="attachment_12965" align="alignnone" width="1600"]
fotó: Benke Hunor[/caption]
Ez a szakma igényel olyan adottságokat szerinted, amiket nem lehet megtanulni, mégis elengedhetetlen ahhoz, hogy valaki jól tudja végezni a munkáját?
Az empátianagyon fontos. Nem tudom, hogy ezt mennyire lehet tanulni, de lehet tudatosan figyelni arra, hogy nyitott legyélés megpróbáld a másikszemszögéből is nézni az adott szituációt. Szerintem én ebben vagyok picit erősebb, de például nem tudok kemény kézzel irányítani.
Említetted a beszélgetésünk elején, hogy részt vettél zeneipari képzésben. Mit adtak neked ezek a képzések? Szerinted be tudtad volna járni ugyanezt az utat zenei továbbképzések nélkül is?
Biztos, hogy nem tartanék itt, hiszen nem találkoztam volna Chikán Eszterrel és nem biztos, hogy egyedül belevágtam volna ebbe az egészbe. A kapcsolatok miatttehát mindenképp nagyon fontos egy ilyen képzés,de azt azért tudni kell, hogy a Jurijt már 6 éve menedzseltem, amikor elkezdtem a kurzusokat és csomó kapcsolatot, tapasztalatot összeszedtem addigra.De azért teljesen más az, amikor összeszedve és felépítve adnak át neked olyan tudásanyagot, ami tudatosabbá tesz és ad egy iránytűt, hogy merre érdemes indulni.Ugyanakkor a szakmában dolgozó szervezők közül nagyon sok nem járt ilyen képzésre, de ettől még nagyon jól végzik a munkájukat, tapasztalják a dolgokat és a hibáikból tanulva mennek tovább.
Sikerült megvalósítani az álmaidat a menedzser irodával?
A cég még nem tart ott ahová szeretnénk eljuttatni, de benne van a lehetőség, hogy eljussunk egyszer odáig. Most még keményen kell dolgoznunk ezért.
Oké, de mire vágysz, milyen pillanat az, aminek nagyon örülnél, ha elérkezne az életedbe?
Sok ilyen pillanat volt már eddig is a zenekarokkal. Mindegyiknek az életében voltak olyan kiugró sikerek, vagy lehetőségek, amikre boldogan tekintünk vissza. A sikert sokáig nézőszámban és letöltésben mértük, de ha ez a mérce, akkor a közízlésnek kellene gyökeresen változnia itthon ahhoz, hogy ezen szempontok szerint igazán sikeresek lehessünk. Az évek során rájöttünk, a legfontosabb az, hogy a zenészeink úgy tudjanak érvényesülni, hogy nem kell a művészetükben vállalhatatlan kompromisszumokat kötniük.
A digitális zeneterjesztésről írtál a Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Program: Az ötödik tag, a menedzser című kiadványában. Mit gondolsz, mekkora súlya van a digitális zeneterjesztésnek a mai világban?
A lehetőlegnagyobb.A digitális jelenlét - ideértve a tényleges terjesztés mellett minden olyan online felületet, amin keresztül a rajongókkal tudsz kommunikálni -alapvetően határozza meg a zenekar sorsát. Az igaz, hogy a koncertekből bejövő pénz a zenekarok legfőbb bevételi forrása, de az már az online kommunikáció gyümölcse. Ha erős vagy online és megtalálod azt a réteget, aki befogadja a zenéd, akkor sokan lesznek a koncertjeiden, de ha nem vagy jelen, akkor nagyon nehezen tudod bevinni az embereket a fellépéseidre.
Fontos a menedzser?
Az attól függ, hogy hol tart a zenekar.Egy ponton túl kell valaki, aki az ügyeket kézben tartja. Találkoztam olyan,intenzíven turnézó zenekarral, akiknek nem voltak lejelentve a dalaik az Artisjusnál és így elestek a jogdíjból származó bevételtől.Nekik fontos lett volna, hogy legyen mellettük valaki, aki az ilyen dolgokat intézi.De azt is tapasztalom, hogy sok esetben olyan zenekarok is keresnek maguk mellé valakit, akik még nem tartanak ott, hogy szükségük legyen rá. Nem baj, ha az első lépéseket egyedül teszik meg, annál nagyobb tapasztalatra tesznek szert.
A menedzserekhez hogy állnak a zenészek szerinted?
Nem lehet általánosítani. Egyfelől vannak olyan zenészek, akik azt gondolják, hogy a zenekar is megbirkózik mindennel, és ahogy az előbb mondtam, van az a szint, ahol ez igaz is. De hosszabb távon, ha valaki komolyan akarja csinálni, akkor fontos, hogy csapatot építsen maga köré. Olyan ez, mint egy kis vállalkozás, amiben mindenkinek megvan a feladata és felelősségi köre. Van olyan produkció, ahol a zenészek felosztják maguk között a teendőket, de egy bizonyos szint után annyira sokrétűvé válik a munka, hogy a zenéléstől veszi el az időt. Ezt egyre többen látják be, és mi is tapasztaljuk, hogy sokan már az első lépéseknél szeretnének maguk mellett tudni valakit, aki átvállalja a szervezési feladatokat. Ez is járható út, de szerintem egy induló zenekarnak jobb, ha eleinte maguknak intézik a dolgaikat, mert rengeteget tanulhatnak ebből, ami hasznos lehet a későbbiekben.
Hogy látod a digitális zeneterjesztés jövőjét? Nyitnak efelé a zenekarok? Átlátják, hogy erre szükségük van? Mennyire haladnak a korral?
A zenészek többsége szeretne felkerülni a Spotify-ra, a Deezerre és a többi felületre, de ha nincs ebben tapasztalatuk, akkor ez bonyolult folyamatnak tűnhet.Az ötödik tag, a menedzser című könyv például erre is jó. Próbáltam úgy megírni azt a fejezetet, hogy nagyon alapvető elveket fogalmazzak meg benne, annak tudatában, hogy mennyire gyorsan változik ez az egész digitális világ körülöttünk.
Mennyire gyorsan változnak a dolgok? Hogy tapasztalod?
Ha egy kicsit visszatekintünk, gyerekkoromban mégvinyl meg kazetta volt, aztán bejött a CD. Mindegyiknek volt elég ideje, hogy elterjedjen. Viszonylag tiszta és követhető volt a helyzet.Ma már sokkal rövidebb az átfutási idő, és minden párhuzamosan fut. Napi szinten jelennek meg és tűnnek el formátumok, megoldások, felületek. Jó példa, hogy amikor írtam ezt a fejezetet,megemlítettem benne olyan ingyenes felületeket, amik a könyv megjelenésének idejére már előfizetéses verzióval iselőálltak. Egy ideig azt gondoltam, hogy az online jelenlétnek van egy átmeneti időszaka, amíg beáll majd a rend és mindenki megszokja, hogy milyen környezetben kell dolgoznia, de a technológiai fejlődés miatt minden annyira felgyorsul, hogy ma már sajnos el kell fogadni, hogy ez nem így működik. Folyamatosan változik, és ehhez alkalmazkodni kell.
[caption id="attachment_12963" align="alignnone" width="1600"]
fotó: Sinco[/caption]
Az online jelenlétet hogy tapasztaltad a saját zenekaraidnál? Amikor erősebb az online jelenlét, akkor többen vannak a koncerten is? Kézzel fogható a különbség?
Azt tapasztaltuk, hogy a zenekarainkjelenlétét nem lehet uniformizálni. Mindenkinek más felület és más jellegű tartalmak működnek. De alapvetően az egész zeneiparra igaz, hogy nincs tuti recept, amit, ha követsz, sikeres leszel. Az viszont látszik, hogy ha rendszeresen van tartalom, a zenekar aktívan tud kommunikálni a közönségével és be tudja vonni azt, akkor többen szeretnék a zenekart élőben is látni.
A colorStar azért általában teltházas bulikat szokott csinálni, nem?
A colorStarral 2015 eleje óta dolgozunk együtt, és talán a Kobuci kerten lehet jól szemléltetni a fejlődést. 5-6 évvel ezelőtt kezdtünk el rendszeresen fellépni ott, és az akkori 300 körüli eladott jegy atavalyi évre felkúszott közel 800 főre, ami még közel sem teltház, de azért szembetűnő az előrelépés.Összeszedettebb a zenekar kommunikációja, mint előtte volt. Az Elefánt kommunikációja is remek példa.Ők Budapesten mindenhol teltház előtt játszanak, kivéve a Budapest Parkot. Amikor elkezdtük a közös munkát, dupla teltházat csináltak a GMK-ban. Most már dupla A38 Hajós koncerteket tartanak, illetve megtöltik az Akvárium Nagyhallat is. A zene mellett hiteles - és érdekes –akommunikációjuk isés ezt érzik az emberek. De ugyanez mondható el Jónás Veráékról, a Freakin’ Discorólés a Jurijról is.
Hogy lehet ennyi munka mellett egyensúlyban tartani a magánéletet? Azt gondolom, hogy ez fontos kérdés, mert onnan tud töltődni, energiát nyerni az ember.
Igyekszem tudatosabban figyelnierre, mint korábban. Szabadidőmben a családommal és a barátokkal vagyok, illetve filmekbe és könyvekbe ásom magam. Próbálok többet sportolni is, mert ezzel kicsitelmaradtam. Próbálom felvenni a fonalat, most még van is rá időm. A karantén ideje alatt egyébként sokat kertészkedtem.Budapest belváros, harmadik emelet, nagyon pici erkély, de igyekeztem.
Hogy érintett téged ez a válsághelyzet, hogyan tudsz tervezni a jövőre ebben a bizonytalan időszakban?
Szervezni csak feltételesen tudunk, ugyanúgy ahogy mások is.Mindenki bízik benne, hogy nagyobb rendezvényeket augusztus 15-től tényleg lehet rendezni és addig is fokozatosan vonják vissza a korlátozásokat. Társadalmi és gazdasági szinten katasztrofális és nagyon szomorúez az egész helyzet.Nekem jól jött egy kis szünet, hogy átgondoljam a dolgaim, a prioritásokat. Másokon is éreztem hasonlót. Mondjuk jó lett volna, ha nem ilyen szomorú az apropó, és nem tart ilyen sokáig.
