Hegyi Júlia Lily neve már sokaknak ismerősen csenghet, hiszen az Akvárium fotósaként hamar ráakadtak a legmenőbb hazai zenekarok. A Margaret Island, a Bagossy Brothers Company és a The Biebers hivatalos fotósa, de emellett Magyarország számos zenekarát lencsevégre kapta már. A munkát azonban nem korlátozta koncertfotózásra, hiszen szívesen vállal esküvő, portré, étel, boudoir és esemény fotózást is. Ismerjétek meg Lily-t, aki eredteileg szobrásznak tanult, mégis mostanra a legmenőbb fotóssá nőtte ki magát! (1. rész)
Hogy kerültél a fotózás közelébe? Hogy alakult ki nálad, hogy ezzel szeretnél foglalkozni?
[caption id="attachment_8687" align="aligncenter" width="640"]
Fotó: Bikali Sándor[/caption]
Lili: Ez egy hosszabb folyamat volt alapvetően. Mindig is érdekelt a fotózás. 11 éves koromban fotóztam először egy nyaraláson és utána kezdtem el többször megkapni a családi gépet. Később gimiben volt egy fotós szakkör, amire jelentkeztem, mert eleve művészeti suliba jártam, csak szobrász szakra. De őszintén szólva soha nem érdekelt a szobrászat. Kaptunk mindenféle alapfeladatokat, hogy fotózzunk állatokat, ködöt, virágokat… elég unalmas témákat. Viszont első félévkor a tanár kérte, hogy vigyük be azokat a képeinket, amiket a feladatokon kívül csináltunk. Akkor már volt egy-két hülyességem.Amikor festeni akartam, akkor például a festmény borzalmas lett, de a festékes vízzel elszórakoztam és arról csináltam képeket, meg furcsa dolgokat kezekkel, lábakkal. Azok viszont nagyon tetszettek a tanáromnak és igazából ő kérdezte, hogy nem szeretnék-e ezzel kicsit komolyabban foglalkozni. Akkor még úgy voltam vele, hogy mindenféle képzőművészet érdekelt. Nagyon szerettem festeni is, annak ellenére, hogy nem voltam olyan jó benne. Imádtam agyagozni, ragasztani, fúrni, faragni, meg eredetileg divattervező szerettem volna lenni, mert imádtam varrni is.
[caption id="attachment_8675" align="alignleft" width="197"]
Fotó: Horváth Krisztián[/caption]
Mégis a fotózás lett a fix pont?
Lili: Miután volt saját kiállításom nagyon sokan mondták, hogy tök jó és csináljam. Utána valahogy kialakult, hogy csomó mindent elkezdtem fotózni az iskolának: szalagavatókat, kiállítás megnyitókat, zenei előadásokat a balettosokkal. Egy idő után minden fotós feladatot én kaptam és mindenféle rendezvényen én fotóztam, kivéve a saját szalagavatómat. Nyilván közben az osztálytársaim is elkezdtek megkérni, hogy csináljak portrékat róluk.
Ez volt a vízválasztó pont?Lili: Igen, gimi után egyértelmű volt, hogy akkor a fotózással szeretnék tovább menni. De őszintén szólva nem tetszik az egyetemi oktatás Magyarországon, ezért csak egy OKJ-t végeztem el. Inkább autodidakta módon, YouTube videók által próbáltam saját magamat fejleszteni, illetve más fotósok képeit nézegetve, kísérletezgetve, hogy milyen program mit tud. Egyébként az OKJ-s képzésen volt egy nagyon jó tanárom, akinél gyakornok is voltam és sokat segített. Nem csak fotózási feladatokat csináltunk, hanem grafikai dolgokat és nagyon sok stúdiós munkát is. Emellett rengeteg mindenben kipróbálhattam magamat.
Mikor és hogy kötöttél ki végül Budapesten?
[caption id="attachment_8693" align="alignright" width="240"]
Fotó: Hegyi Júlia Lily[/caption]
Lili: Kicsit több mint négy éve volt egy dupla Vad Fruttik koncert karácsony után az Akváriumban, amire egy ismerősöm révén jöhettem fotózni. Az volt életem első fotósárokból való fotózása. Előtte párszor készítettem képeket koncerteken Pécsen, de inkább csak közönségből. Akkor még meg se fordult a fejemben, hogy bármilyen szinten koncertfotózással foglalkozzak. De jött ez a lehetőség és mindkét nap végigfotóztam a zenekarokat az árokból. Az Esti Kornél volt az egyik előzenekar, a másik nap pedig a Zup. Koncert után kiraktam a képeket a Facebook oldalamra és bejelöltem a zenekarokat meg az Akváriumot, mint helyszínt. Igazából azután írt rám Hamza Gergely, aki akkor még az Akváriumban dolgozott, hogy tök jók a képek és nem akarok-e ott dolgozni. Egyből mondtam, hogy nagyon szívesen. Kérte, hogy küldjek még referencia képeket. Én meg mondtam, hogy őszintén szólva nem nagyon van. De jó fej volt és megbeszéltük, hogy Pécsről feljövök tesztfotózni. Végül feljöttem Pestre, csináltam egy-két képet koncertekről, partikról. Azok is tetszettek neki, így miután befejeztem a sulit, felköltöztem Pestre és fixen felvettek az Akváriumba. Innen meg elég hamar megtaláltak a zenekarok is. Szóval Hamza Gergely indított el ebben az egészben.
[caption id="attachment_8692" align="aligncenter" width="640"]
Fotó: Hegyi Júlia Lily[/caption]
Akkor nem kellett sokat várnod, hogy munkát találj!
Lili: Mivel egyből belecsöppentem ebbe a közegbe, emiatt nagyon furcsa módon kimaradt az a tipikus lépcső számomra, amikor a koncertfotósok eljárnak a zenekaroknak ingyen fotózni. Nagyon imádom csinálni, de soha nem volt olyan indíttatás, hogy én ezt akarom. Végül amikor belecsöppentem akkor már persze nagyon akartam. Rájöttem, hogy iszonyatosan jó és a legjobban ezt a témát szeretem, mert fotózok esküvőket, portrékat, kismamákat, családokat is emellett. Mindegyiket nagyon szeretem, meg tök jó ez a változatosság, de csak a koncerteket se tudnám csinálni, beleőrülnék. Bár mégis az a legjobb, amit a legjobban élvezek. Ezt egyébként nem tekintem annyira munkának. Nem az van, hogy megyek dolgozni, hanem inkább megyek egy koncertre.
Mennyire tudod élvezni a koncerteket, ha épp fotózol?
Lili: Őszintén szólva jobban, mintha nem fotózok.
[caption id="attachment_8686" align="aligncenter" width="640"]
Fotó: Hegyi Júlia Lily[/caption]
Pont az ellenkezőjét gondoltam. Nem kell jobban koncentrálnod, ha munka miatt vagy koncerten?
Lili: Koncentrálni kell, de azért mindig vannak olyan pillanatok, amikor tudok figyelni a koncertre. Míg ha bulizni megyek, sok esetben végig azon agyalok, hogy basszus ezt milyen jó lenne lefotózni, ó megint egy jó pillanat, ó ez is jól nézne ki, de jók a fények és így nem annyira élem át. Ha dolgozom, akkor jobban tudok adni arra időt, hogy egy-egy számot vagy félszámot tényleg meghallgassak vagy megnézzek. Közben azért hallom a dalokat és még jobban figyelek arra, hogy mi történik a koncerten, mintha csak buliznék. Úgyhogy ez így még élvezetesebb. A hajamat tépem minden eseményen, ahova gép nélkül megyek el bulizni.
Megfigyeltem, hogy nálad a fényekkel való játék nagyon különlegessé teszi a képeket!
Lili: Kis prizmát használok, meg vannak olyan dolgok, amiket én építettem otthon csillogó fóliából és tükrökből. Nagyon vicces, van egy réz csövem is, illetve egy ilyen leukoplasztos piros műanyag kör, mert abban is szépen csillognak a fények. Volt olyan zenekar, akivel először dolgoztam és rákérdezett koncert után, hogy miket tartogattam az objektív elé. Mindig meglepődők, hogy a koncert közben, hogy van idejük rám is figyelni.
[caption id="attachment_8684" align="aligncenter" width="640"]
Fotó: Hegyi Júlia Lily[/caption]
Ha ismered a zenekart, akkor könnyebb koncerteken a jó pillanatokat elkapni?
Lili: Van előnye és hátránya is, hogyha sokat mész egy zenekarral. Egyrészt jobban tudsz rá figyelni, hogy mikor mit csinálnak. Például a Margaret Islandnél gyakori, hogy bizonyos számoknál a gitáros srácok oda mennek egymáshoz. Azt is tudom, hogy Viki, melyik számban, hogy mozog és kihez megy oda inkább. Ez egy bizonyos szintig tök jó, viszont egy idő után kicsit nehezebb kreatívnak lenni azzal, hogy szinte pontosan tudod, hogy mi fog történni. Nehezebb valami újat meglátni.
[caption id="attachment_8682" align="aligncenter" width="640"]
Fotó: Hegyi Júlia Lily[/caption]
Másrészt itt az Akváriumban sokszor olyan zenekarok jönnek, akikről nem is hallottam korábban. Amikor feljönnek a színpadra, akkor látom őket először. Sokszor nem is nézek utána kik jönnek, mert nem akarom a képeiket látni, amiket a saját fotósuk csinált vagy azt, hogy milyen a vizuáljuk, mert nem akarok felkészülni semmilyen szinten. Amikor meglátom őket, akkor szeretném kitalálni, hogy mit lehet ebből kihozni. A kettő megint együtt jó szerintem. Csak zenekarozni is fárasztó dolog egy idő után, még ha több zenekarral mész, akkor is. Csak klubban lenni is fárasztó, hogyha nem lehetsz fixen valakivel. Szerintem az aranyközépút a legjobb, hogy klub is van, zenekarok is vannak. Ilyenkor teljesen megmaradhat a kreativitás fenntartása, mert nem fásulsz bele egy témába vagy egy helyszínbe. Például az Akvárumban hiába változnak a zenekarok, a hely annyira adott, hogy tudom, hogy honnan mit lehet látni, hova lehet vagy nem lehet mászkálni. Emiatt jó olyan klubbokba is elmenni, ahol még nem voltam soha, mert új helyeket fedezek fel.
[caption id="attachment_8683" align="aligncenter" width="640"]
Fotó: Hegyi Júlia Lily[/caption]
Van esetleg valami újdonság a közeljövőben?
Lili: Most a Honeybeast-tel megyek a „Legyen tánc” nevezetű turnéra, ami iszonyatosan menő, mert balett táncosok vannak velük. Velük például olyan helyekre megyünk, ahol még egyáltalán nem voltam. Illetve az is új, hogy a zenekar táncosokkal együtt van és egyszerre kell egy táncelőadást és egy zenekart is lefotózni. De nagyon tetszik! Most voltam először a gödöllői koncertjükön és végig ámultam az egészet. Nagyon jó volt!
[caption id="attachment_8680" align="aligncenter" width="640"]
Fotó: Hegyi Júlia Lily[/caption]
Nem nehezebb a mozgásokat elkapni egy táncosnál vagy egy zenekarnál?
Lili: Nehéz, de igazából sokkal élvezetesebb, mint mondjuk egy olyan zenekart, aki akusztikus koncertet ad és csak egy helyben áll. Egy másfél órás koncert alatt nagyon hamar ki lehet maxolni a képeket. Sokkal jobban élvezem, ha valami történik a színpadon. Például a Margaret Islandnél Viki egy percig nem áll egy helyben a színpadon és ettől néha a hajamat tépem, mert a fényképezőgépem nem tudja mindig lekövetni, hogy milyen gyorsan mozog. De közben meg sokkal jobb és imádom, hogy ekkora energiája van a színpadon.
[caption id="attachment_8681" align="aligncenter" width="640"]
Fotó: Hegyi Júlia Lily[/caption]
Gondolom olyan is van, aki nehezebben engedi el magát a kamera előtt!
Lili: Én például portréfotózásoknál próbálom elfeledtetni az emberekkel, hogy ez egy fotózás. Jobban szeretem azokat a képeket, ami nem feltétlenül nagyon beállított. Esküvői és protréfotózásnál is beszéltetem az embereket vagy megkérem a párokat, hogy csak foglalkozzanak egymással, puszilgassák, ölelgessék egymást, én meg csinálom a dolgomat, ott se vagyok. Illetve a mostani gépemen már van egy csodálatos ’silent’ mód és így nem hallják, mikor csinálom a képet. Ez egy nagyon jó dolog, mert nem tud rá figyelni az illető. Van, akiből nehéz kihozni és több idő az, hogy elengedje magát a fényképezőgép előtt.
[caption id="attachment_8679" align="aligncenter" width="640"]
Fotó: Hegyi Júlia Lily[/caption]
Az előadókkal egyszerűbb, hiszen eleve a színpadon állnak egy halom ember előtt, sokkal könnyebben elengedik magukat. Ez a külön fotózásoknál szokott inkább nehéz lenni, mert sokszor van olyan, hogy egy esküvői pár a kreatív fotózáson van először fotózva gimi óta, a tablófotókon kívül, ezért rossz élménnyel jönnek az emberek. Több esküvői megbeszélésem volt, ahol úgy kezdtük, hogy valamelyik fél kijelentette, hogy utálja ha fotózzák, de tudja, hogy kellenek képek az esküvőről. De a végén mindig örülnek a képeknek és el tudják magukat engedni. Beszéltetni kell őket, dicsérni. Kicsit lehet állítgatni, hogy merre nézzenek, de nem szoktam a kisujjtól a fejükig beállítani az embereket. Sokszor inkább én mozgok. Néha nem is azt nézem, hogy a fények a legszebbek legyenek, hanem, hogy inkább, hogy jól nézzenek ki, akiket fotózok és nagyon ne kelljen semmit csinálniuk. Ismerek olyanokat, akikről hiába lettek jó képek a végén, nem élvezték a fotózást.
[caption id="attachment_8711" align="aligncenter" width="640"]
Fotó: Hegyi Júlia Lily[/caption]
És mi a helyzet, amikor rólad van szó? Szeretsz a kamera másik oldalán állni?
Lili: Ritka fotósok egyike vagyok, aki szeret. Van pár fotós barátom, akik készítenek rólam képeket, de nagyon sok fotót csinálok én is magamról. Ha van egy kreatívabb ötletem, akkor magamról valósítom meg, nem modellel dolgozok. Vannak ezek a TFCD (időt képért) fotózások, de valahogy ezt sosem éreztem annyira magaménak. Mindig az volt az érzésem, hogy azért van ott a modell, hogy új profil képe legyen. Illetve sokszor ezek a saját ötletek úgy jönnek, hogy az éjszaka közepén felkelek és akkor csinálom meg a képeket.
[caption id="attachment_8678" align="aligncenter" width="640"]
Fotó: Hegyi Júlia Lily[/caption]
Nem nehezebb magadat fotózni?
Lili: Kicsit több idő mindent összerakni, beállítani, meglátni, hogy mi, hogy jó. Például pont az OKJ-s fotósvizsgamunkámat saját magamról csináltam. Nagyon vicces módon egy boudoir fotósorozatot készítettem. De ez nem egy megszokott boudoir sorozat volt, ahol minden nagyon durván ki van szexizve, hatféle fehérnemű és atomerős smink, hanem kábé semmi smink nem volt rajtam és egy egyszerű fehérneműben voltam végig. Tetszett nagyon a tanároknak, pedig nem mindegyik volt férfi, sőt a vizsgaelnök nő volt. Ő is nagyon értékelte, hogy magamról csináltam. Ez részben annak volt köszönhető, hogy akkor egy elég durva csuklósérülésem volt mindkét kezemben. Annyit retusáltam, meg dolgoztam, hogy nagyon begyulladt és nem tudtam felemelni a fényképezőgépet, hogy mást fotózzak vele.
[caption id="attachment_8677" align="aligncenter" width="640"]
Fotó: Hegyi Júlia Lily[/caption]
Van egyébként több Instagram profil, amit követek, ahol direkt az adott fotós kb. csak saját magáról csinál képeket. Ennek kezd szerencsére egy kultúrája lenni. Van, aki ebből meg is tud élni. Nekem ez alapvetően nem célom. Ha néha van egy ötletem vagy egy olyan hangulatban vagyok, amit valahogy szeretnék kimutatni, akkor általában magamról csinálok képet. Ilyenkor egy új dolgot tudok feleleveníteni újra vagy egy rossz dolgot kicsit kiadni magamból, hogy le tudjam zárni. Olyan, mint a zenészeknek a dalírás, csak én kifotózom magamból és minden oké.
Fontosnak tartod, hogy elégedett legyél magaddal?
Lili: Ha nem szereted magadat, akkor hogy szerethet más? Szerintem fontos, hogy az embernek legyen önbizalma. Annyi embert kell önbizalomra sarkalnom, hogyha nekem nem lenne, akkor, hogy hitethetném el, hogy szép az, akit fotózok. Ha én nem érzem ugyanezt, hogy mondhatnám neki, hogy érezze jól magát a bőrében? Szerintem alapvetően fontos, hogy egy magabiztos ember legyél és aki felkér téged, bízzon benned és abban, hogy el fogod végezni a munkádat.
[caption id="attachment_8700" align="aligncenter" width="640"]
Fotó: Hegyi Júlia Lily[/caption]
Szerintem a fotózásnak egy nagyon nagy része teljesen emberi dolog. Amellett, hogy valaki szakmailag milyen képeket csinál és milyen minőségben vagy mennyire néznek ki jól a képei, hanem nagyon fontos az, hogy megbízható legyél. Például egy zenekar esetében ne mond le az utolsó pillanatban, ne vállalj be egy napra több zenekart úgy, hogy nem tudsz ott lenni valamelyiken. Nekem már sokszor volt, hogy egy nap többet megcsináltam, de ott mindig össze tudtam szervezni az eseményeket.
[caption id="attachment_8702" align="aligncenter" width="640"]
Fotó: Hegyi Júlia Lily[/caption]
De például egy esküvőn az egyik legbelsőbb pillanatukat örökíted meg és én olyankor sosem csak egy esküvői fotós vagyok, hanem segítek öltözködni, problémát elhárítani, zsepit adni, harisnyakötöt kötni, valakit felvidítani, valakit lenyugtatni. Egy zenekarnál pedig órákon át együtt utaztok. Nekik is jó, ha szeretik egymást és jól megvannak együtt és akkor ez szerintem a crew minden tagjára igaz. Hiába a legjobb hangmérnők vagy a legjobb road valaki, ha emberileg egyszerűen nem tud kijönni a zenekarral, akkor soha nem fognak jól együtt dolgozni.
[gallery td_select_gallery_slide="slide" td_gallery_title_input="Fotók: Hegyi Júlia Lily" ids="8710,8709,8708,8707,8712,8716,8717,8718,8719,8720,8721,8722,8723,8724,8725,8726,8727,8728,8729,8730,8731,8732,8733,8734,8736,8737,8738,8739,8740,8741,8742"]Tovább a 2. részhez: itt!
Addig is nézzétek meg Lily munkáit:
Facebook: https://www.facebook.com/hegyijulialilyphoto/
Instagram: https://www.instagram.com/hegyijulialily
