„INKÁBB A FONTOSABB DOLGOKKAL KELL FOGLALKOZNI” – FISH! INTERJÚ

Nagyon érdekes beszélgetés alakult ki Kovács Krisztiánnal a Fish! frontemberével, arról, hogy a Fish! tulajdonképpen mára már egy nyugodtabb, érett fejjel gondolkodó zenekar lett. Nincs összegzés, nincs nagy filozofikus megfejtés az alábbi interjúban, de mégis értékes mondatok hangzanak el egy örökké lázadó énekes szájából. Így kellene gondolkodnia minden olyan zenésznek, aki tudatosan akarja felépíteni zenekarát, és annak stabil pályáját. Közben persze ’jégkorongoztunk’, és beszéltünk az új Fish! lemezről is.

• Kezdjük a legfrissebb hírrel, most készült el egy dal, hozzá egy videoklip, amelyet az „A” csoportos világbajnokságra készülő jégkorong válogatottnak dedikáltatok. Hogy állt össze ez a történet, és mennyire áll közel hozzád, hozzátok a jégkorong?

Fordítva kezdeném. Én kiskoromban fociztam több mint 10 évig, de sok mindent elmond, hogy az utóbbi 10 évben sokkal több jégkorong meccsen voltam, mint focimeccsen. Azt gondolom, hogy a legdinamikusabban fejlődő sportág jelenleg a jégkorong Magyarországon, és ezt az eredmények is igazolják. Az, hogy milyen viszonyban állunk vele, jól mutatja, hogy a basszusgitárosunk Zsolti, hajlamos a zenekari beállásról elszökni ha a szomszéd kocsmában éppen közvetítés van, mivel hatalmas nagy fan. Egyébként, van két srác is a stábunkban, akik jégkorongoznak is, úgyhogy eléggé érdekeltek vagyunk benne. Hogy miként készült a dal? Kaptunk egy felkérést, hogy egy punk-rock stílusú dalban gondolkodik a Magyar Jégkorong Szövetség, lehet benne rap – egy ilyen up-to-date produkciót képzeljetek el – és abszolút szabad kezet kaptunk. Végül mindent úgy csináltam, mintha egy saját dalt írtam volna, persze figyeltem azért arra, hogy a Hősök rapbetétei alá egy hozzá illő háttérzene készüljön. A többiek is természetesen segítettek ebben, és úgy gondolom, hogy megfelelő lett a végeredmény az elvárásokat is figyelembe véve. Ami egyébként az volt, hogy próbáljuk meg megszólítani a 18-30 év közötti korosztályt, hogy minél többen részesei legyenek a hoki élménynek, és lássák, hogy miként fejlődik ez a sportág.

• Jó lenne, ha ez átszivárognak a labdarúgásba is. Örömteli, hogy a válogatottunk kint van az Európa-bajnokságon. Az már sajnos szomorúnak mondható, hogy a Jolly írt nekik indulót. Azért az egészen más, úgyhogy jobb lenne inkább ezen a vonalon elhelyezkedni.

Figyelj, csak egy hetet kérek, éppen most fejeztük be a lemezt is, annyira nincs időm, de próbálok valamit írni az EB-re is. (nevet)

• Akár Jolly-val közösen?

Azt inkább nem, köszönöm.

• Jégen vettétek fel a videoklipet, ott volt felállítva egy színpad. Kaptatok-e kedvet ahhoz, hogy korcsolyát húzzatok, vagy történt-e összetalálkozás a jégkorongjátékosokkal?

Természetesen. Ők is részt vettek a forgatáson, és ahogy a klipben is látható, folyamatosan körülöttünk keringtek, úgyhogy nem mondom azt, hogy veszélytelen volt a történet, meg hát nyilván bénáztunk ott velük. Én egyébként nagyon, nagyon respektálom a jéghokisokat, sőt még jobban, mint bármely más labdajátékot űző sportolókat. Így beöltözve, ilyen nehéz felszerelést cipelve, nagyon komplex sport ez, és ebből fakadóan minden tiszteletem az övék.

• Amellett, hogy ez a klip napvilágot látott, megjelent a Fish! zenekar új albuma, „Idő van” címmel, amivel egészen elképesztően rajtoltatok, MAHASZ lista első hely, országos online hallgatottsági rekord. Ilyenkor jön az a kérdés, hogy számítottatok erre a sikerre?

Kicsit ambivalens érzésem van ezzel kapcsolatban, mert ezek a listák, rekordok, azért nem azt jelentik, mint mondjuk a 90-es években, tehát nem több százezres rajongóra kell gondolni, de mondjuk a „Deezer” hallgatottságnál lehet több 10 ezresre. Én mondjuk, nagyon örülök neki. Megmondom őszintén nem számítottunk rá, de mindig szeretjük azt gondolni, hogy a következő szintre tudunk lépni a megjelenéseinkkel, és ez eddig mindig bejött. Tehát az a lassú fejlődés, vagy folyamatos fejlődés, amiről mindig beszéltünk, vagy mindig beszélünk, az úgy gondolom, hogy kifizetődő, és hát látod, körülöttünk minden rock zenekar feloszlik, mi meg itt vagyunk és lemezt csinálunk. Mára már nem maradtak rock zenekarok gyakorlatilag. De bízzunk benne, hogy azért tetszik az embereknek, a visszajelzések alapján legalább is így van, úgyhogy nagyon, nagyon örülünk neki.

• Mit kell tudni az albumról? Már a címe is érdekes, „Idő van”. Ilyenkor mindig rá szoktam kérdezni, hogy van-e valami külön története, üzenete, minek van itt az ideje, a Fish! zenekar szerint?

Majdnem minden lemezünknek van egy ilyen szolidan vett koncepciója a háttérben. Nyilván nem kell semmilyen rockoperára gondolni, 2-3 perces rockos, punkos számokat írunk, nem olyan komoly ez, mint amilyennek elsőre hangzik, de alapvetően mindig pozitív, mozgósító jellegű dalcsokor, legalábbis a Fish!-nek a dalszövegei alapján. Úgyhogy az „Idő van” gyakorlatilag egy felhívás arra, hogy most már ne halogassunk dolgokat, akár a civil életben, akár a környezetvédelemben, akár a párkapcsolatokban. Nagyon sok dolognak az a halála, hogy az ember nem teszi meg. Nem egy nagy okosság ez, mindenki másképp énekel róla, mi egy picit harsányabban talán az átlagnál, de nagyjából erről szól a lemez.

• Azért a szövegeitekre mindig is jellemző volt a kritikai él. Ez mennyire jellemző erre a lemezre? És egy másik kérdés, hogy mennyire jut el a mondanivalód a közönséghez?

Ez nagyon jó kérdés, mert nem nagyon szoktunk ezen gondolkodni, és igazából nem is várunk erre választ. Én szeretem megadni a közönségnek azt a fajta szabadságot, amit én is elvárok másoktól, tehát nem nagyon szoktunk erről beszélgetni. Nyilván a koncertek után, vagy akár e-mailezés közben – ugye köztudott, hogy elég közvetlen a zenekar, és nagyon sokat beszélgetünk a srácokkal, akik lejárnak koncertre – teljesen jó, hogy elmondják a véleményeket, de nem szedjük ki belőlük. Sokszor egyébként én magam sem egyértelműen írok dalokat, dalszövegeket, és akkor jövök rá, hogy csomó mindenre rá lehet ezt húzni, vagy másképp is értelmezhető, mint mondjuk, ahogy én elképzeltem az elején, és ez talán így is van jól. Én azt hiszem, hogy egy picit talán – ahogy Horváth Gergő mondta, aki a Petőfi Rádió szerkesztője – érettebb lett a zene, nem a ’fejjel a falnak’ menő savazás van, mint ami évekkel ezelőtt, de ugyanaz a kritikai él megmaradt. Azt gondolom, most talán higgadtabb egy kicsit a történet, és ezért befogadhatóbb is lett. Mondjuk, nem nekem kell eldöntenem, de remélem, hogy így van, hogy érettebbek lettünk.

• Érdekes ez a higgadtság, de mi okozhatja? Nyilván lehet azt mondani, hogy – persze, már mi sem vagyunk 20 évesek, de azért ennek vannak okai.

Ez is egy jó kérdés. Tök jó napom van, mert jó kérdéseid vannak. Csak az érést tudom mondani meg az időt – mindig ide lyukadunk ki. Amikor az ember még mindenen hisztizik, mert próbál változtatni, ami tök jó, de van, amin nem lehet. Azt be kell ismerni, amin nem lehet. Én inkább azt mondom, hogy ha lemezekre kellene levetíteni, akkor a „Sav” az tényleg ilyen fejjel a falnak menés volt, a „Konzervzene” esetén, már vállmegvonás van, az „Idő van” pedig a konklúzió levonása, hogy inkább a fontosabb dolgokkal kell foglalkozni, mint azzal, hogy ok nélkül lázadozunk.

• A koncerteken feltételezem, hogy bőven hallhatunk dalokat az új albumról is.

Több mint a felét egészen biztosan el fogjuk játszani. Mindig gondban vagyunk, most, hogy már olyan öregek vagyunk, mint az országút, hogy milyen számokat játszunk el. Gyakorlatilag lassan már életművünk lesz, ami egyébként amennyire rosszul hangzik, annyira egy tök jó dolog, hogy melyik számot játsszuk és melyiket hagyjuk ki. Úgyhogy ha most megkérdeznéd, hogy miket játszanék, és miket hagynék ki, nem tudnám megmondani. De ez is jó, mert így megmarad a spontaneitás, ami ránk ugye amúgy is jellemző. Ezzel össze is zavartam mindenkit.

Minden ami Fish!: ITT.