A fiatal énekesnő nem tétlenkedik, hiszen első szóló albumának dalai folyamatosan készülnek. Első dalát, a Szépia című számot, és annak klipjét mutatja be itt, a Music Backstage-n. A szólókarrier kapcsán egy interjút is készítettünk a tehetséges énekesnővel, aki amellett, hogy csodálatosan énekel és zongorázik, szerzői képességeivel is hódít. Sabina: "Minden suttogás, minden léleksóhaj benne van a dalban."
Hogy jutottál el a szóló albumig?
A pályafutásom egészen kislányként, öt éves koromban kezdődött. A zeneiskolából elvándoroltam egészen a konzervatóriumig, onnan a zeneművészeti egyetemre mentem. Klasszikus zenészként diplomáztam le, és annak is készültem. Aztán találkoztam MC Kemonnal az Irie Maffiából, és nagyon megfogott az, az underground pop zene amit ők csinálnak. Igazából Random tripen voltunk mi akkor, amikor belecsöppentem ebbe az egészbe. Lett egy közös zenekarunk (Bless), és megszülettek az első zenéim, az első klip. Akkor kóstoltam bele ebbe a világba először, aztán felpörögtek az események. A tavalyi évben megkeresett DJ Newl és bekerültem a New Leve Empire-be, ahol egy évig voltam teljes tag. Végigkoncerteztünk egy turné időszakot. Nagyon jó volt, élveztem is. Eredetileg zongoristaként vettek fel, aztán később énekesi pozíciót kaptam a zenekarban, viszont a saját produkciónkat már jóval azelőtt elkezdtük Pál Gáborral (Mao) a Compact Discoból, mielőtt ők megkerestek volna. Ezt persze ők is tudták, bár remélték, hogy csak egy délibáb. (nevet)
Végül ez odáig csúcsosodott ki, hogy választanom kellett, mert mind a kettő teljes ember igényelt. A választás tulajdonképpen nem volt kérdés, így ott már nem vagyok teljes tagként. Nagyon baráti hangnemben beszéltük meg ezeket a dolgokat, és ha arról van szó, akkor megyek velük is. Volt is erre példa. Az Aquáriumban volt például nemrégiben egy lemezbemutató, oda is meghívtak, mint énekest. Több koncerten voltam már kisegíteni őket, és ez marad is, meg a jó baráti viszony is, de most eljutottam oda, ahová elindultam jó pár évvel ezelőtt. Most itt vagyok a saját produkcióm, saját zenekarom, saját projektem debütálása előtt.
Elég merész lépésnek hangzik, a biztosból egy bizonytalanabb dologba fejest ugrani. Nem voltak kétségeid, vagy félelmeid?
Egy percig sem. Egész életemben egy dologban voltam biztos, a zenémben. Abban, hogy ez az utam és ezért vagyok itt. Sokan próbáltak elbizonytalanítani és kisajátítani a saját céljaikhoz, de ez nálam veszett fejsze nyele. Én nem üzletből zenélek hanem egy csatorna vagyok amin keresztül üzenek és gyógyítok. Ez életfeladat és küldetés. Ez vagyok én. Amióta beszélek és járok én csak a zenében létezem. Egyszer mondta valaki nekem: "Te maga vagy a zene". Csak az lehet biztos ami én magam vagyok. A többi csak lufi, előbb utóbb kipukkad.
Elég nagy dolog, hogy most megvalósul a legnagyobb álmod. Milyen érzések vannak benned?
Összességében nézve mindenféleképpen pozitív, de azért vegyes, mert még meg kell tanulnom lerakni a félelmeimet. Én egyébként is olyan típusú ember vagyok, aki amikor eljutott már valahova, már azon pörög, hogy hol szeretne lenni fél év, egy év, vagy öt év múlva. Folyamatosan alkotok. Próbálom élvezni azért a pillanatot, de előre átgondolok mindig, mindent. Tervezek, most már az is megy, folyamatosan fejlődöm, amit nagyon élvezek, és az egész tele van izgalommal, mert minden nagyon változatos most. Semmi sem állandó.
Mire gondolsz pontosan?
Volt egy másfél éves írói időszakunk Maoval, mert mi szerzőtársak vagyunk az albumomon lévő dalaim egy részében. Ez egy kicsit visszahúzódóbb időszakunk volt, akkor jött a New Level Empire, ahol viszont kiélhettem a nem visszahúzódó energiáimat is. Így ez egy nagyon komplett dolog volt. Most egy kicsit előtérbe került a saját projektemben a promóció, és a marketing. Fotózásokra járok, interjúkra megyek, klipet forgattunk két héttel ezelőtt és közben bejöttek a stúdiómunkák is. Néha, csak egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy milyen jó lenne egy héten keresztül csak írni, de persze próbálok kiélvezni minden pillanatot. A következő nagy lépés éppen az lesz, hogy elkezdünk koncertezni a zenekarral. Erre vagyok a legbüszkébb. A legjobb dolog ami velem történhetett, hogy megtaláltuk egymást Kolonics Mátéval (dob) és Kéri Kolossal (gitár, basszusgitár) - Hősök, Compact Disco . Azt hiszem mondhatom, hogy ők ketten az elmúlt hónapokban a családommá váltak. Őszintén, tiszta szívből szeretjük és tiszteljük egymást. Mindhárman mások vagyunk és tökéletesen kiegészítjük és elfogadjuk egymást. Ez nem csak a közös zenélésről szól. Együtt írunk, együtt fejlődünk, együtt nevetünk és sírunk, közösen alkotunk. Mi hárman olyanok vagyunk mint egy aranygömb, azt vettük észre, hogy az emberek szeretnek a közelünkben lenni, néznek és figyelnek minket vajon mi lehet az ami miatt ekkora összhang van köztünk. Ez a dalokban is érződik de a színpadon hurrikánként fog működni a szó legszorosabb értelmében.
Az az igazság, hogy az elmúlt másfél évhez képest is változtak a dolgok már. Sok emberrel dolgozom, írok is zenekaroknak, de a sajátunkban minden belőlünk jön, a producer csak akkor kapja meg a dalt, ha mindent felvettünk amit és ahogyan szerettünk volna. Decemberben jön ki az első zenekari anyagunk. Egy live video, amin élőben zenélünk. Alig várjuk!
Miről szól a klip? Mit lehet róla tudni? Hogyan született meg az ötlete?
Ez az első klipünk amit az első saját lemezem legelső dalára forgattunk. A dalszöveget pedig Tariska Szabolccsal álmodtuk meg. A dal címe Szépia. Ezt a dalt Maoval írtuk, a dalszöveget pedig Tariska Szabolccsal együtt szereztük. Az utolsó kis csomagolását, a mastert és a produceri munkát pedig Szakos Krisztián végzi. Így áll össze tulajdonképpen az alkotói csapat ennél a dalnál, és persze az egész albumnál is.
A dal sok mindenről szólhat, ez a hallgató lelkétől függ. Nekem az önfejlődésről szól, mindenki másnak aki hallani fogja szerintem a szerelmi csalódásról, a túllépésről fog szólni. Sok mindent bele lehet képzelni. Nekem arról szól, hogy folyamatosan fejlődünk, önismeretet tanulunk. „Köztünk nincs még egyszer”, ez a mondat benne van a refrénben. Én ilyenkor magamra gondolok. Arra, hogy lerakom a régi Szabinát, fejlődtem, eltelt pár hét, vagy pár hónap, és ez idő alatt eljutottam valahonnan, valahová. Olyan klipet hoztunk létre a dal mellé ami abszolút önazonos, kifejez engem és a lelkem, hogy teljes valómban ismerhessen meg a közönség.
Ez egy image klip, amit a Teleki-Tisza-kastélyban forgattunk le, Nagykovácsiban a Colt film közreműködésével, ahol a testvérem Tóth Gergely volt a rendező. Igazán kivételes dolog, hogy mi együtt alkothatunk, szinte szavak nélkül is látjuk egymást, azonos művészi értékrenddel és látásmóddal bírunk. A különlegessége, hogy a kastélyt még át sem adták, úgyhogy nagyon kiváltságosok voltunk, mert elsőként mehettünk be a báltermébe forgatni, ami egy csodálatos helyszín. Tulajdonképpen ezen az egy helyszínen vettük fel az egészet, különböző fényekkel, és különböző képi anyagokkal. Próbáltunk egy olyan vonalat megtalálni, ami szép, letisztult vagány és közérthető. Szerintem ennyi a titok. Nyilván vannak kritériumok, amiknek meg kell felelni ahhoz, hogy a közönségedhez egyáltalán eljussál, amihez sok szakmai segítséget kapok. Ezt ennél a klipnél is maximálisan figyelembe vettük, de emellett azt érzem, hogy abszolút meg is tudom mutatni magam benne. Szerintem zeneileg és képileg is száz százalékos lett.
Azt mondtad az előbb, hogy „lerakod a régi Szabinát”, amivel tulajdonképpen az önfejlődés egy részére, szakaszára utaltál, ha jól gondolom. Ez egy nagyon jó gondolat, de amikor valaki lerakja múltját, formál a gondolkodásán, akkor talán mégsem az történik, hogy egy teljesen tiszta lapról egy egészen új dolgot épít, egy új személyiséget, hanem a hibáiból, megéléseiből, tapasztalataiból nyilván tanul, aminek segítségével saját magát próbálja pozitívan formálni. Nem tudom, de nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy te ezt hogy érzed, hogy gondolod saját magaddal kapcsolatban?
Ugyanúgy, ahogy azt most te mondtad. Lerakom a blokkjaimat. Én így szoktam hívni. Lerakok bizonyos blokkokat, fejlődöm bizonyos dolgokban. Persze mindig új, tehát nincs olyan, hogy én leraktam a régi Szabinát, és akkor hopsz újjászülettem és innentől kezdve minden tök jó lesz, hanem bizonyos dolgokat elengedtem, bizonyos dolgokban érettebb lettem, inkább azt mondanám, és azokban fejlődöm tovább. Na most, amikor ez megtörténik, akkor mindig van egy boldog pár óra, és utána egyből jön a következő, de ezek azért élvezetes és izgalmas dolgok. Én mindig azt szoktam gondolni ilyenkor, hogy a saját filmemet élem. Általában vezetés közben szokott jönni egy-egy ilyen pozitív gondolat vagy érzés, és amikor már nem fájnak annyira azok a dolgok, amire mondjuk te rájöttél és felismered, hogy ezen változtatni kell, akkor ezeket már pozitívan tudod látni, és nem utolsó sorban más embereknek tudsz ezáltal segíteni. Nekem nagyon sok dalom, főleg amiket mostanában írunk, éppen erről szól, mert ebben a korszakomban vagyok.
Nagyon mély gondolatokról, mondanivalóról beszéltél most azt is említetted, hogy rádióbarát, hallgatható dalokat szeretnétek készíteni. Úgy érzem, hogy ha nem is nagyon, de azért egy picikét ellentmond egymásnak ez a két dolog. Nem azt mondom persze, hogy egy rádióbarát dal felületes, mert ez sem feltétlenül igaz, sokkal inkább azt gondolom, hogy valahogy az a műfaj, ami ezt a mondanivalót igazán mélyre tudja vinni, és valóban átadhatóvá teszi, az nem feltétlenül rádióbarát. Persze nem lehetetlen, de hogyan tudjátok megteremteni és megtartani az egyensúlyt ebben a kérdésben?
A legfontosabb, hogy olyan emberekkel dolgozom a dalaimon, akik látnak engem (látják a lelkem, felismertek engem) és nem akarnak átformálni. Mindemellett azért tudni kell, hogy pontosan ezért tartott ilyen sok évig az, hogy idáig eljutottam. Én magában a zeneszerzésben is azt a pillanatot szeretem a legjobban, amikor megszületik, amikor még nem steril. Nekem az a pillanat mindig szent, és amikor ezt a diktafonra vagy a telefonra felénekelem, mindig az a legszebb pillanat. Ezt persze nem lehet ilyen formában bevinni a stúdióba. Nagyon nehéz ezt a középutat megtalálni. Megkaptam az elmúlt időszakban többször is, hogy ezt Magyarországon nem is lehet így eladni, hogy ezt felejtsem el és igenis áldozzak fel dolgokat, a képi anyag a lényeg, és az, hogy feleljek meg mindenféle külső elvárásnak, és ha én önmagamat meg szeretném őrizni, akkor az nem fog menni. Ennek ellenére, én hiszek benne, hiszek önmagamban, és haladok.
Egyébként ennek az egésznek az volt a kulcsa, hogy megtaláltam a jó embereket. Itt megemlíteném a zenekar mellett Szakos Kriszt is. Krisz volt az első, akihez bementem, leültem a fotelre és azt mondta, hogy "énekeled már el így minden nélkül", és a végén abban egyeztünk meg, hogy semmit nem rakunk a hangomra pont azért, hogy ne legyen steril, hanem maradjon meg a maga eredetiségében. Azt gondolom, hogy éppen így találtuk meg azt a pontot, hogy minden suttogás, minden lélek sóhaj, minden szívdobbanás benne van a dalban. Semmi nem lett "kitisztítva", de van hozzá egy nagyon modern zenei alap, amit akusztikus hangszerekkel keverünk. Szerintem ez egy nagyon érdekes fúzió, mert teljesen egyedi, amihez még társul egy nagyon eredeti és hiteles szöveg, ami nem sablon, hanem tényleg mélyről jövő. Így történt, hogy kialakult végül egy olyan lélegző dolog, amivel szerintem megtaláltuk ezt a középutat, és remélem, hogy ez olyan is lesz, amilyennek mi gondoljuk és érezzük.
Szerinted milyen egy jó dalszöveg?
Szerintem akkor jó egy dalszöveg, ha zene nélkül, versként is tud működni. Az első, most megjelenő dalunkban elég sűrű szöveg van a Szépiára, a következő kettő viszont nagyon laza lesz. Ott direkt nagyon szellős szövegeket írtunk, úgyhogy nem vesszük ezt annyira komolyan, de ez is önazonos, és éppen ettől nagyon jó.
Tulajdonképpen milyen műfajt képviseltek? Hogy kell elképzelni egy Sabina koncertet?
Ez alapvetően egy elektroakkusztikus pop formáció, gyakorlatilag ez a következő elektronikus formáció Magyarországon, amiből négy-öt van csak eddig, de mindegyiknek férfi előadója van. Az a pikantériája, hogy ez lesz az első ahol női előadó van. Nagy volumenű fesztiválzenekarnak gondolom, amiben az elektronika is benne van. Ez elengedhetetlen, de mi nagyon megkevertük az akusztikus, klasszikus hangszerekkel. Mindent mi és mindent élőben játszunk. Én nem csak énekelek hanem zongorázom is, ez is egy különlegesség ebben a produkcióban. Nyilván váltakozva teszem és van amikor csak énekelek, de nálam mind a két dolog az első helyen szerepel, a kettő kéz a kézben jár együtt, ettől Sabina. Műfajilag is nagyon kevert az egész, mert van pop dalunk, drum and bass, van soul, de van rock shuffle dalunk is, és mindegyikhez egy kis elektronikát is oda raktunk. Most például ez a dal drum and bass lesz.
Elég sok műfajból merítetek a dalokban. Nekem kicsit olyan érzésem van, mintha ez a saját projekteden belül egyfajta útkeresés lenne. Megvan a fő csapásirány, de közben olyan, mintha lenne benne egy kis szárnypróbálgatás is, mintha keresnéd az utad. Vagy legalábbis az irányt.
Ez egyrészt teljesen így van. A hetekben pont Krisztián mondta, hogy még "nem vagyok kész" de lehetünk egyáltalán bármikor is készek? (mosolyog) Keresem az utam még bizonyos szinten, de két fontos dolgot azért hozzácsatolnék ehhez a gondolathoz. Az egyik az, hogy ami jön, az jön. Ha jön egy flow nekem, akkor jön és ha az rock, ha az soul, vagy egy teljes pop, vagy bármi más, akkor azt azért nem rakom be egy burokba, nem formálom át, mert az úgy jön. Van amikor nekem tényleg egy doblüktetésből jön az inspiráció. A "Testbeszédnél", ami szintén egy új, pop rock dal lesz a lemezről, ott például a doblüktetés jött nekem először, utána rá egy zongora dallam, ami aztán gitárrá vált, majd egy elektronikus hanggá a folyamatok kapcsán, de én annyira szent dolognak tartom ezt és annyira mindenevő vagyok zenei téren, és mindent szeretek játszani, hogy én ezt a sokszínűséget nem szeretném később sem kiveszegetni. Kicsit aggódtam is, hogy mi lesz itt a kapocs ahhoz, hogy ez tényleg egy egységes Sabina lemez legyen, de végül ez kiforrt, mert a hangom az, ami összekapcsolja, egységgé formálja ezt az egészet. Nekem azért beletelt pár évbe mire megszoktam és elhittem, hogy tényleg jó a hangom, de elég különlegesnek mondják, felismerhető. Persze lesz akinek tetszik, lesz akinek nem, de éppen ez lesz ami ezt az egészet összekapcsolja. Ettől függetlenül azt a sok zenét, ami bennem van szeretném meghagyni az útkeresés végéig, amikor már körvonalazódnak a dolgok, de szerintem az útkeresés mindig is meglesz. Biztosan lesz akusztikus album is majd egyszer, de az első most szándékosan ilyen. Ahhoz, hogy egységes legyen valami nem kell stílust választani, hanem hiteles önazonos szerző és előadóként kell működni, mindenfajta megalkuvás nélkül. Van tíz dalunk, és szeretném, hogyha ebben a tíz dalban mindenem benne lenne.
Nagyon sokat beszéltél erről a flow állapotról. El tudod mesélni azt a folyamatot, ahogy megszületik benned egy dal?
Ezek abszolút tudattalan állapotok nálam. Sokszor csak állok a természetben, hallok egy hangot, dudál egy autó, vagy csak éppen benne vagyok egy lelkiállapotban, mélyponton. Az például nagyon jó ihlet szokott általában lenni, ezekből táplálkozom. Ezek a dolgok valahonnan máshonnan jönnek szerintem, abszolút nem tudatos. Amikor megszületnek hangok, megszületnek dallamok, van mikor egy komplett dal is, az nem tudatos. Amikor utána megcsinálod, formálod, még akkor is nagyon sokszor kilépsz magadból egy másik dimenzióba, de ez azért már sokkal tudatosabb. Erre nincs sablon, csak azt tudom, hogy hirtelen jön. Pár évvel ezelőtt mikor felfedeztem, nem is vettem komolyan. Azt hittem, hogy ez csak valami kattanásom, és csak gyűltek a felvételek a telefonomra, de egy idő után azért rájöttem, hogy ezeket a dolgokat komolyan kell vennem. Persze nem mindegyikből lesz utána valami, valamiből csak három-négy év múlva. Az érzeteket ezért kell raktározni. Én ezt egy spirituális flow állapotnak hívom, ami nagyon sokszor jöhet, volt már olyan is, hogy egy próba vagy koncert közben jött, de vezetés közben fordul elő a legtöbbször. Mivel zongoristaként jöttem a világra, először mindent zongorában írtam le, de most már inkább énekben jön az inspiráció.
Megírni egy zenét, vagy eljátszani egy koncerten? Melyik a nagyobb kihívás számodra?
Mindkettőnek megvan a maga nehézsége, de szerintem zenét szerezni, mert ha arról van szó, mint nálunk is, hogy a saját zenédet játszod a közönségnek, akkor odáig el kell jutni, és ez egy nagyon nehéz feladat. Megtalálni azt a pontot, hogy legyen közönséged, hiszen közönséged akkor lesz ha játssza a dalaidat a rádió. Mindennek megvan a folyamata és ennek a folyamatnak is minden lépcsőfoka nehéz. Önazonosnak maradni minden lépcső fokán pedig még nehezebb. De magát a zeneszerzést nagyon szeretjük. Nálunk nincs olyan, hogy hatszáz verzió van valamiből, vagy vitatkoznánk, szerencsére nagyon könnyedén mennek a munkafolyamatok. Innen is tudja az ember, hogy jó úton van. A legstresszesebb talán, hogy eljuttasd a zenét a közönségedhez, de az, hogy próbálsz és utána játszol a koncerten, az talán fizikailag nehéz egy kicsit, de azt az érzést semmivel nem lehet összehasonlítani.
Azt mondtad, hogy fizikailag azért egy kicsit fárasztó számodra egy koncert. A te színpadi jelenlétedet hogy kell elképzelni? Inkább egyhelyben állsz, vagy sokat mozogsz koncert közben?
Én nagyon szeretek táncolni, a New Levelben is végig "denszeltem" a koncerteket. Kicsit vicces is volt, mert eléggé kilógtam a sorból. A klipben is vannak táncos részek. Jónás Zoltán volt a koreográfus, de a színpadon is nagyon szeretek táncolni. Ha jön a flow, akkor én azt élem, és ezt adom át a közönségnek is. Ugyanezt szerettem volna a klipben, és szerencsére sikerült is ezt megvalósítani.
És akkor jöjjön a Sabina szólópremier:
[embed]https://www.youtube.com/watch?v=IvGE8BH7zIk&fbclid=IwAR3Z4vme9XiGDn60N6rSjLRBIkK-EjvylOgA_AlZ7jJeRNHCa51vWnO0BXo[/embed]
Fotó: Csányi István
