Amikor szóba kerül a zenei szponzoráció, sokan felszisszennek, mert még így 2021-ben sem egyértelműen elfogadott Magyarországon, hogy egy előadó, vagy zenekar mögött megjelenjenek különböző támogatók. Pedig ez a fajta kölcsönös kapcsolatra épülő brand-egyesítés világszerte elfogadott jelenség már évek óta, itthon mégis nagyon sok negatív reakció érkezik még a leghűségesebb rajongók vagy a média irányából is. Az „eladtátok magatokat” jelenség mindig ott lebeg azok fölött, akik felvállalják, hogy a produkciójukat egyszercsak valaki betámogatja, mindegy ki és miért, akár profilba illik, akár nem, egy kalap alatt kezelik a kritizálók valamennyi céges támogatást.
Pedig ez egyáltalán nem szégyelni való dolog, sőt, sokkal inkább egy olyan érdem, aminek a mércéje többnyire teljesítményalapú, azaz a támogatott már letett valamit az asztalra és hisz annyira benne a támogató, hogy megéri üzletet kötni a másik féllel. A rajongók körülbelül az elmúlt 10 évben szembesültek nagyobb mértékben a zeneiparba beáramló cégek megjelenésével. Pedig előtte is voltak már kezdeményezések, csak akkor még a plakáton, lemezborítón, és a hirdetések alsó csíkjában diszkréten megbújtak ezek a céges logók, vagy a trendi ruházatot nem vették kellően komolyan, olykor fel sem tűnt, ha valakit tetőtől-talpig felöltöztettek egy bizonyos márkával. Nem volt ennyi lehetőség, mint manapság, amikor a social media felületeken bármikor szembe jön valami termékelhelyezés, ma ezek a platformok bőven kimerítik és változatossá teszik a megjelenéseket, a gyakoriságukat pedig vagy előre egyeztetett formában szabályozzák, vagy a támogatottra bízzák, aki kisebb, nagyobb rendszerességgel posztol, ír, bemutatja az együttműködést.
Ha visszapörgetjük az időt, akkor a rockzenében, talán Pataky Attila volt az első, aki felvállalta és fellépő ruháján is megjelentek a támogatói emblémák. Az, hogy rockzenészekhez márka kapcsolódjon meglepő volt, itthon a műfajt nem tartották céges szinten értékesnek, hogy felkarolják és szponzorációs együtműködések szülessenek. Pedig közösségmozgató ereje óriási volt, a leghűségesebb rajongóbázis tartozott a legtöbb rockzenekarhoz, ezt az értéket hülyeség volt nem kihasználni. Ha csak az Edda példáját nézzük, biztosan megérte, abban az időben mindenki tudta, hogy az Edda frontembere például melyik motormárkát favorizálja, vagy mi is az a 'Rako' gumióvszer. Popzenében pedig ott volt Kozsó. A producer, frontember rendesen kihasználta és kiaknázta a támogatók megjelentetését, fiú és lánycsapatai mögött volt autómárka és ruházati támogató is, szinte az első perctől kezdve. De a korszak emblematikus támogatói megjelenése volt, amikor a kilencvenes években számtalan popformációt elvitt egy utazási iroda külföldre, amiről „Bulirepcsi” címmel tudtak írni az akkori tinimagazinok.
A zeneipar talán legrejtélyesebb és legbőkezűbb támogatója az 1988-ban indult Postabank volt. Történetek keringenek sokmilliós „kézfogásokról”, amelyek csak azért köttettek, mert a bank elnök vezérigazgatója Prinz Gábor kedvelte az adott előadót. Prinz ellentmondásos figura volt, de szerette a kultúrát, zenében pedig különösen az LGT-t. Már a legelső perctől kezdve felismerte, hogy be kell robbanni a piacra, ezt pedig csakis egy fiatalos, lendületes kampánnyal érhetik el. „Ezt egy életen át kell játszani…” – szólt Presser Gábor fülbemászó szerzeménye Hevesi Tamás előadásában. Ezt követően jött egy rock’n’roll korszak a Postabank-reklámok történetében. „Ez a »szenzációs négyes« és a »nyitnikék« reklámok időszaka” – mesélte Geszti Péter a Postabank-reklámjait gyártó Akció Ügynökség vezetője a kreativ.hu-nak. – „Ekkor ugyanis a bank kérésére muzikálisabb reklámok születtek. Ezek a reklámfilmek kreatív szempontból jóval merészebbek, könnyedebb hangvételűek, mint amelyeket például egy nagy nemzetközi bank megengedett volna magának. Annyira népszerűek lettek ezek a hirdetések, hogy az emberek egy idő után elvárták, hogy a Postabank-reklámok szórakoztassák őket.”
https://www.youtube.com/watch?v=CRQsIYTh7zE A Hevesi Tamás által előadott dalt egy egész ország kívülről fújta.Geszti egyébként gyermekszínészként, később műsorvezetőként vált ismertté, de mint dalszövegíró, majd frontember, mentor ezer szállal kötődött és kötődik ma is a zeneiparhoz. Ezzel párhuzamosan elég korán a reklámiparban találta magát, így pályafutásában bármilyen zenei korszakot nyitott, biztos, hogy talált mögé hivatalos támogatót is. Jó érzékkel meg tudta győzni itthon az adott időszak felfelé ívelő márkáit, elég csak a klipekben megjelenő Unlimited ruhamárkára, vagy a Volkswagen Bogár autóra gondolnunk. A Jazz+Az formációnál például olyan nagy nevekkel dolgozott együtt, mint a Telekom előd Westel, vagy a mobiltelefonok első generációjában jó márkának számító Alcatel. Geszti marketing és reklámszakemberként patikamérlegen működtette formációit, erénye, hogy mindig jó időben zárt le egy-egy időszakot.
https://www.youtube.com/watch?v=gWUuEtz0i9I A diszkréten elhelyezett Alcatel telefon.Mindent összegezve, már a kilencvenes évek közepétől elindultak a zeneiparban megjelenő piaci alapon működő együttműködések, igaz ez csak keveseknek adatott meg, vagy kevesen ismerték fel az ebben rejlő lehetőségeket. Minta elég kevés volt, a külföldi multik beáramlásával a cégek marketingfelelősei szűz területre érkeztek, a lehetőséget sem az előadóművészetben látták, hiányzott a személyes kapcsolat, nem is bántak valami bőkezűen a zenészek támogatásával. Nyilván ebben azért az is közre játszott, hogy a legtöbb formáció mögött még menedzser sem volt, vagy ha volt, egyáltalán nem értett ahhoz, hogy hogyan kell szponzori együttműködéseket keresni és kötni, vagy ez miért is lehet jó a későbbiekben a produkciónak. A legtöbb zenész még mindig a kiadók bűvkörében dolgozott, a lemezkiadó jelentette egyben a támogatót egy lemezszerződés akkor még nagyon nagy presztízs értékkel bírt. Ráadásul a lemezkiadó sokszor a menedzsment szerepet is gyakorolta, így bárki szeretett volna egy adott művész mögé kerülni, először a kiadóval is tárgyalni kellett, majd megegyezni. A zeneipar azonban továbbra sem volt vonzó, a két fél távol állt egymástól, pedig az akkori népszerűséget birtokló előadók elég kézzelfogható értékkel és tömegbázissal rendelkeztek, nem volt ennyire ellentmondásos, mint most amikor megtévesztő lájkokra épülő légváraktól hemzseg a piac.
https://www.youtube.com/watch?v=COceXn0hhRk A Fila márka tökéletes választása. Termékmegjelenítés 1995-ben az Animal Cannibals klipjében.Ha a zenepiart szponzorációs szempont szerint korszakokra bontjuk, akkor látható, hogy a közös pont mindig a koncert és a médiaérték. Korábban és most is azok vannak a rangsor élén, akiket az átlagember, csúnya szóval a fogyasztó többet lát, hall, vagyis látogatja a koncertjeit, fellépéseit, egyben többet szerepel a médiában, de nem eltúlzott napi szintű bulvárcunamival. Ha ezzel a képességgel nem rendelkezik a támogatott, hamar elvérzik a támogató előtt és megszűnik a bizalom, vele együtt a szerződés is. Ez a folyamat az elmúlt öt évben gyorsult fel, sok cég futott vakvágányra azáltal, hogy olyan támogatói szerződéseket kötött, aminek csekély kézzelfogható haszna volt, miután a szponzorált csak leírt portfólióban volt erős, de a valós értéke már ehhez mérten jelentősen eltörpült. Hiába a teltházas Budapest Park koncert, ha vidéken gondot jelent akár csak egy kisvárosban is 500 fős bulit tartani. Saját koncert, vagy fellépés valójában nincs, nem volt, és nem is lesz, hiába a magas közösségi követőszám, ha közel sem a szponzor célcsoportja van mögötte.
A zeneiparban sem árt tehát az óvatosság, egy cég marketingstratégiájában hosszú távon nem jó üzenet az évente cserélődő szponzoráltak névsora. Nem elegáns ha a márkahűséget úgy próbáljuk meg kialakítani a célcsoportunknál, hogy az követni sem tudja, éppen ki a márkánk arca. Rövidtávon persze lehet új vásárlókat, ügyfeleket ezzel is nyerni, de ez átgondolatlanságra vall, nem szolgál az üzletünk javára mikor márkaépítésbe kezdünk.
https://www.youtube.com/watch?v=po0jY4WvCIc Egy külföldi példa arra, hogy mennyire jól tud működni az, ha a kiválasztott előadóművész, jelen esetben Michael Jackson passzol az adott márkához. A Pepsi Generation valóban bejött!A hiba természetesen nem csak a szponzor készülékében van. A szponzort keresők nagy része még ma is félreérti a szponzorálás lényegét. A szponzorálás nem alkalmi jótékonykodás, a szponzorálás üzlet, ami erősíti a márkahűséget, olyan csatornákat nyithat meg, amely bevonzhat új ügyfeleket, segíti márkánk pozitív megítélését, bizalmat és szimpátiát ébreszt a vásárlókban. De ezért tenni is kell. Régen (majdnem) elég volt egy logó feltüntetése, ma már sokkal több aktivitásra, kreativitásra és folyamatos kommunikációra van szükség ahhoz, hogy hosszútávú kapcsolatok születhessenek.
És akkor jöjjön a kivétel. A postabankos példa is jól mutatja, hogy bizony sokszor nem egyértelmű hogy egyes cégeknél érzelmi alapon, kereskedelmi alapon, szimpátia alapon dönt az illetékes, vagy valóban a célcsoportjuknak megfelelően választ támogatott előadót. Mindig vannak kivételek, amikor van egy régi iskolatárs, egy közeli ismerős ajánlása, rosszabb esetben a „szeretem a zenéjét”, „régen nagy rajongójuk voltam”, még rosszabb esetben a visszaosztós, aki csekély százalékért cserébe elintézi, amit kérünk. Ezek azok a kivételek, remélhetőleg egyre kevesebb számban kivételek, amivel már az ilyen tárgyalásokat nem is kell a legelső szinten kezdeni, rövidebb az út a támogatás megszerzéséig. Az azért kétséges, hogy ezzel ki, mennyit ér el, hosszútávon szintén nem célravezető személyes szimpátia alapján támogatást osztogatni, a visszaosztásra várni pedig egyenes kisstílű és önmagunk becsapása. Ugyanakkor azt semmiképpen ne keverjük ide, amikor valóban szükséges a személyes szimpátia is az együttműködéshez. Ennek a szponzoráció aktív időszakában értékelődik fel a szerepe, hiszen a két félnek szorosan együtt kell dolgoznia, a két brandet egyesíteni kell, el kell hitetni a célcsoporttal, hogy ez a kapcsolat mennyire jó és hiteles. Ha a szponzor vagy a szponzorált rideg, kockafejű és egyben csak a szerződésbeli kötelezettségekre koncentrál, onnantól ez az együttműködés tényleg csak a szerződés lejártáig tarthat. Melyik cég szereti, ha a támogatottja egy kiálhatatlan, nagyképű, követelőző, de semmiben sem kreatív, lusta sztáralkat? Vagy itt van a másik oldal. Mennyit ér meg nekünk egy olyan cég, aki többször is az „én vagyok a szponzorod, majd én megmondom, mit csinálhatsz”, megvettelek kilóra érzést mutatja felénk? Pedig ebből a két típusból is van példa itthon bőven.
https://www.youtube.com/watch?v=jXCrEbCOP3c Még egy külföldi példa, hogy mennyire széles a szponzorációs paletta, műfaji korlátok nélkül is tud ötletes és hatékony lenni. Összeállítás Ozzy Osbourne szponzorációs tevékenységeiből. Samsung, Pepsi Twist, stb., stb.Ahogy a könnyűzene szereplőinek, úgy a cégek marketingeseinek, szponzorációért felelős szakembereinek is meg kellett tanulnia egymás nyelvén beszélni. Közel 10 éven át mások példáján, kárán alakult ki a mai gyakorlat, amit azért a rajongók és olykor a média még mindig kesztyűs kézzel kezel, hiszen ahogy írtam az elején az „eladtátok magatokat” bélyeget nagyon könnyen osztogatja a laikus ember. A falak szerencsére omladoznak, aki kicsit is átlátja a zeneipar csöppet sem egyszerű helyzetét, úgy, hogy ebbe most még a koronavírus-járvány is belerondított, akkor láthatja, hogy a lemezpiac visszaesésével, a jogdíjak szerény apanázsával a zenészek megélhetése csakis a koncerteken múlik. Ez pedig elég rapszodikus, ha a biztos forrást nézzük, akkor a zeneipar szereplői a májustól-szeptemberig tartó időszakban keresik meg éves bevételük 80 százalékát falu és városi napokon, fesztiválokon. Erre jöhet rá némi jogdíj, digitális jogdíj, egyéb támogatás. Ami még jó kiegészítő bevételi lehetőséget kínál, az a merchandising szolgáltatás, azaz a saját márkára épülő termékeladás, beleértve a ruházattól, az egészen ötletes megoldásokig, pl. a logózott karácsonyfadísz, maszk, pendrive, stb., stb. a lehetőségek tárháza amennyire széles, itthon annyira szegényes. Az előadóművészek és háttérembereik alig fordítanak figyelmet erre, még mindig nincs kiaknázva az ebben rejlő potenciál, még a legnépszerűbb előadók sem fordítanak rá kellő figyelmet, pedig ha kezükbe vennék ezt a területet, évente milliós bevételekkel egészíthetnék ki jövedelmüket. Helyette más cégek fölözik le a hasznot, a brandet más kezébe teszik, így azt csinál vele egy idegen forgalmazó, amit csak szeretne, hiába az elszámolás alapú rendszer, követhetetlenek a vélt vagy valós bevételek. Természetesen ezzel van munka, kell hozzá befektetés, fent kell tartani egy rendszert, webshopot, csomagküldőt, termékfejlesztést, árukészletet, de biztosan állíthatom, hosszútávon megéri mindezt felépíteni, hűséges közönséget nyerünk ezzel, rajongókat kovácsol össze, az anyagi haszonszerzésről nem is beszélve. Ha profin tudjuk a terméket kínálni és nem kell keresgélni órákat, hogy kedvencünk pólóját megvásárolhassuk, az hamar megtérül, ráadásul a produkciót profivá teszi, előre viszi és nem csak anyagi értelemben lehet sikeres, hanem brandépítésben is.
A Hell energiaital gyártója folyamatosan támogat előadóművészeket. Jelenleg az egyik legismertebb arcuk Majka és Lotfi Begi.
A zenei szponzoráció annak ellenére, hogy egy puskaporos terület, jelentősége egyre fontosabb. Szép lassan a háttéripar nélkülözhetetlen szereplőivé válnak a támogatói cégek, de ehhez kell ezeknek a cégeknek a bizalma is. Addig, amíg a támogatottak közösségi oldalain azt tapasztalják, hogy a célcsoport támadólag, előítéletesen lép fel és több a negatív visszajelzés, addig a szponzorálási kedv sem lesz tartós. Darázsfészekbe egyetlen cég sem szeret nyúlni, a pénzét, támogatói kedvét máshol, más területen is tudja kamatoztatni, nincs szüksége a zenészekre. Ellenben a zeneipar szereplőinek szüksége lenne stabil támogatókra. A jó partneri együttműködésekből a közönség is profitálhat. Ez visszaköszönhet a koncertjegyek árában, a gyakoribb videóklipekben, az új dalok sűrűségében, egy-egy extra koncertben. A jó szponzori együttműködés kinyitja a kreativitás és a lehetőségek tárházát (pl. backstage látogatás, belépők sorsolása, ebből az alkalomból gyártott limitált termékek kiadása).
A szponzoráció ma már bevett gyakorlat, igenis el kell fogadnunk a zene melletti márkák megjelenését, még akkor is, ha bizony szemmel láthatóan félremegy valakinél az üzenet, nem jó a párosítás, az együttműködés már az induláskor zsákutcás. A kérdés a jövőben már nem az, hogy jó-e, vagy sem, hanem, hogy hogyan és milyen hatékony módszerekkel tud belesimulni a céges partner az előadók, zenészek arculatába, úgy, hogy azt a közönség is maradéktalanul elfogadja. Idejét múlt a logóelhelyezés, helyette trend lett a termékmegjelenítés, vagy a rajongók bevonására épülő aktivitás. A támogatottak sok esetben felismerték, hogy szimpatikusabbá válnak ha a „jó kapni, de a legjobb adni” elvet követik. Ezt sokszor a szponzoráló is meghálálja, így semmi veszteség nem éri a szponzoráltat, kompenzálják a felajánlásokat.
A Tankcsapda és a MOL kapcsolata 10 éve tart, ennek egyik nagy durranása volt, amikor Lukács Laci Opel gépjárművét egy jótékonysági akció keretében, rajongók bevonásával ajándékozták oda egy arra érdemes személynek. Az akcióba be tudta vonni a legtöbb támogatóját a Tankcsapda, a MOL, az Opel és az Uniqa Biztosító is részese volt a játéknak.
A szakértők elemeztek
Három marketing szakember és két újságíró segítségével kerestünk olyan előadókat, zenekarokat, akiknek produkciójában láthatóan több éve jelen van a szponzoráció. A lista szubjektív. Az összeállítás során jelentősége volt, hogy az adott szereplő milyen mekkora eléréssel rendelkezik a közösségi platformokon, mennyi és milyen típusú médiaszereplést vállal, milyen eredményeket ért el eddig, merre ível a karrierje. Figyelembe vettük, hogy az elmúlt években milyen koncert és fesztivál fellépései voltak, ott milyen pozíciót töltött be (hol és mikor lépett színpadra), ez azonban nem volt feltétele az elemzésnek. Továbbá megnéztük azt is, hogy vajon melyik szponzorcég kezeli helyén az együttműködést, melyik cég az, amelyik a legtöbbet hozza ki a zenei szponzorációból.
A szakemberek egyöntetű véleménye volt, hogy a legtöbb esetben domináns a terméktámogatás, azaz nem pénzbeli juttatásokról van szó, hanem pl. ruházat, ital, vagy autóhasználatról. Vagy szolgáltatásokat kapnak a zenészek, cserébe megjelenést biztosítanak a közösségi oldalaikon, a fellépéseken, koncerteken. A pénzbeli támogatás mértéke nem kiugróan magas, legalábbis más területekhez képest (pl. autósport, labdarúgás, stb.) ez nyilván csak becslés, ami 1 milliótól maximum 20 millióig terjedhet évente, ebből átlagosan a 3 és 5 millió forint jellemző a zenei szponzorációban, a többit már a terméktámogatás teszi ki. A felső határ pedig olyan együttműködést is tartalmazhat, amiben pl. szerepel egy ingyenes koncert, mondjuk a cég dolgozói részére, de ez az opció már a kisebb összegű támogatásnál is bekerülhet a szerződésbe, ha valamelyik szakember elég ügyes. Találtunk egészen jó ötleteket, de találtunk teljesen „zsákutcás” együttműködéseket, vagy amikor már annyira erőltetett a termék mutogatása, hogy az már inkább kínos mint hasznos. Ami pedig ettől is meglepőbb volt, hogy találtunk olyan formációkat, amelyek piaci értéke sokszor erősebb, mint a pályatársaké, mégsincs mögött semmilyen támogató. A megjelenések gyakorisága is elég eltérő volt, valaki rendszertelenül, ritkábban kommunikált, de volt olyan is, aki kétnaponta reklámposztolt. Ami pedig valamennyi szakembernek felhúzta a szemöldökét, az a konkurens márkák viszonylag rövid időn (kb. 2-3 hónap) belüli feltűnése. Na ez az igazi képzavar és hibás stratégia, természetesen mindegyik fél részéről.
A megfigyelt alanyoknál domináns volt az autó-támogatás, azaz többségüket különböző autós cég látta el gépjárművel. Ezeknél a támogatásoknál fontos megjegyezni, hogy itt nem örökbe kapják a fotókon látott járműveket. Bizonyos ideig használhatják, annak minden költségét (szerviz, biztosítás, stb., kivéve tankolás) állhatja (ez sem mindig igaz) a cég, majd vagy cseréli pár hónapon belül, vagy évente, egy újabb modellre, vagy vége az együttműködésnek.
Rúzsa Magdi a Mercedes-Benz személygépkocsikat népszerűsíti. Az együttműködésben partnere a JP Auto azaz a Jász-Plasztik Autócentrum Kft.
A másik termék, amit valamennyi előadónál felfedezhettünk az italtámogatás. Ezen sokat nem is kell magyarázni, hiszen ha kedvenc előadónkat látjuk energiaitalt, üdítőt, vagy alkoholt fogyasztani, legközelebb mi is azt kérjük, vagy vásároljuk meg a boltban. Szakembereink véleménye egy ponton váltott ki élesebb vitát, többük szerint az, hogy egyes előadóknál köztudott a tinédzser célcsoport, így nem éppen etikus és szimpatikus a töményital fogyasztását hangsúlyozó reklám. A támogatók között felbukkantak az állami nagyvállalatok is. Az erre utaló posztoknál láthatóan a reakciók száma is megnőtt, sokkal több komment, visszajelzés érkezett. De miután eleve egy átpolitizált nemzet vagyunk, így nem csoda, ha ilyenkor eléri az emberek ingerküszöbét egy MOL, Szerencsejáték Zrt., vagy MVM Csoport feltüntetése, pedig ha jobban belemegyünk, ezek a cégek évek óta nagy figyelmet fordítanak a jótékonykodásra, amellett pedig tényleges szponzorációs tevékenységet is végeznek, a legtöbbet a sport és rendezvény területén. A zenei szponzoráció összetett ezeknél a vállalatoknál, a fesztiválpiacon aktív támogatók, project alapon juttatják a támogatásokat a zenébe, illetve egy-egy népszerűbb előadó mögé is beálltak. Jelenleg a MOL legismertebb arca a Tankcsapda, míg Ákos a Szerencsejáték Zrt.-t képviseli. Az MVM kiemelt támogatója a komolyzenének, a Junior Prima Díj során több zeneművészt támogat évente, de a Petőfi Zenei Díj mögött is ott található az energiaszolgáltató. És most lehet elmélkedni, hogy jó e, ha egy állami vállalat bevállalja a hazai könnyűzenét, vagy inkább maradjon távol. Szakértőink erre is tömör és egyetértő választ adtak. Igenis jó, komoly eredmény, ha egy multicég fantáziát lát egy zenekarban, jól ismert számukra az a jelenség, hogy mindezt az átlagember egyszerűbben látja és csak a politikát vizionálja mögé. Szerintük ez a legnagyobb tévedés. Ezeknél a cégeknél nagyon sok lépcsőfok eljutni a szponzorációs szerződésig, nem politikusok ülnek a marketinges asztalnál, hanem szakemberek, akik egyben szűrők is, hetek és hónapok telnek el egy-egy előkészítő folyamattal, csak úgy üres ígéretekkel nem lehet besétálni a szponzorációs vezetőkig, nekik komoly tervezés és prezentáció kell arra vonatkozóan, hogy mit kaphatnak a pénzükért és az miért éri meg hosszútávon nekik. Pusztán csak pártpolitikai alapon nem kaphatnának támogatást, arra eleve megvannak az egyszerűbb csatornák, lsd. pályázati pénzek, vagy miniszteri külön keretek. A szponzorációs szerződéseknek vannak teljesítési kötelezettségei és feltételei is, évente ezeket szigorú keretek között ellenőrzik és betartatják, egyértelmű, hogy csak azok az előadók jöhetnek éppen ezért ilyenkor szóba, akik, megbízhatóak és megfelelnek a szigorúan vett követelményeknek, tudják hozni az elvártakat. A múltban már bizonyítottak, megfelelően kommunikálnak, hiszen mi értelme lenne egy ismeretlen formáció támogatásának, a szponzori brand ettől nem erősödik, sokkal inkább csorbulna, ezt pedig egyetlen nagyvállalati vezető sem kockáztatja. De a tehetséggondozás ezeknél a cégeknél is fontos, ne gondoljuk azt, hogy csakis a legnépszerűbbre hajtanak. A MOL külön programot tart fenn a fiatal tehetségek számára, ebben is van például ifjú zenész. Szakértőink azonban azt is megjegyezték, hogy természetesen a project alapú döntéseknél már lehetnek befolyásoló tényezők. Hogy ezek mik, arról már nem szívesen beszéltek.
A Zwack Unicum Nyrt. már több éve támogatja a hazai könnyűzenét. Több hazai fesztiválon, rendezvényen is jelen van. Képünkön: Zwack Sándor és Marsalkó Dávid
Témánk második részében népszerű hazai előadókon keresztül mutatjuk be, milyen ma egy szponzorációs együttműködés a zeneiparban. Ákos, Tankcsapda, Halott Pénz, Majka, Rúzsa Magdi, Hooligans, Lotfi Begi, Wellhello, és még jó pár előadó, zenész került a nagyítónk alá. De szó lesz még azokról a cégekről is, akik ma Magyarországon a zeneipar szereplőit magasabb szinteken támogatják, azaz profi és tudatos stratégiával, évek óta ott vannak az előadóművészek, zenekarok mögött. Meglepő, érdekes és hasznos elemzés lesz. Folytatjuk.
Takáts Norbert Attila Fotók: zenekari/előadói archívumok
