A Petőfi Rádió törzshallgatói ma biztos, hogy a legrosszabb napra ébredtek. Ezt a sokkot a rádió markáns arculatváltása okozta, egyrészt a megszokott hangok Buda Marci, Leirer Timi, Szabó Tomi, Horváth Gergő helyére új csapat került, másrészt a február óta finoman adagolt kereskedelmi rádiós zenei irányvonal ma reggel már csúcsra lett járatva, ezzel az új korszak végérvényesen elindult.
A szakma jelenleg Pető Zoltán főszerkesztőről beszél, a hallgató meg egy démont keres, aki elvette tőlük a megszokott struktúrát. Mivel ez a téma szakmailag is sok érdekes kérdést felvet, csokorba szedtük mi lehet a közszolgálati rádió sorsa, úgy, hogy megpróbáljuk az előző éra hibakódjait is tovább fejteni.
Korábban megjelent cikkünkben,- érdekes, nem is olyan rég-, még abban reménykedtünk, hogy a Petőfi bővíti zenei arculatát, és nem csak az alternatív kört pátyolgatja, hanem például a rockzenei előadókat is. Na ezt mostantól felejtsük el. Nemhogy rock, de még az alter kör is kezdhet izgulni, hogy mi marad a megismert MR2 eddigi arculatából. És most tényleg álljunk meg egy szóra. Mi is nagyon sajnáljuk a leköszönő korábbi szerkesztőt-műsorvezetőt, Horváth Gergelyt, akit méltán nevezhetünk a „nagyonzene” Petőfi apukájának, de azért azt a tényt se felejtsük el, hogy az ő prosperálása idején is sokan kimaradtak a rádióból. Egy olyan rádióból, aminek a legfontosabb küldetése eleve a hazai előadók segítése volt, csak idővel egyre több stílusbeli korlát épült fel, és a szelektálással is egyre komolyabban foglalkoztak. Mindemellett viszont nagyon fontos kiemelnünk, hogy Horváth Gergely tényleg élt-halt ezért a rádióért, vitathatatlanul ő az elmúlt 5 év legkreatívabb rádiós személyisége. Bővebb interjú vele: ITT.
[caption id="attachment_1766" align="alignnone" width="960"]
Kiss Tibi és Horváth Gergely (Fotó: Facebook)[/caption]
Őszintén hitt egy új rádiós brand megalkotásában, az új magyar előadók felkutatásában, és mellette kultúrmissziós küldetést gyakorolt a petőfis műsorokban. Rádiós szemlélete páratlan ebben a szakmában, mégha mi speciel duzzogtunk is a szelekciója, vagy a kollégái hozzáállása miatt, amit egyes zenei műfajokkal, előadókkal olykor-olykor műveltek. De a célja legalább világos volt, ráadásul az eredményeit még hallgatottságban is mérhettük, tényleg a második leghallgatottabb zenei rádióvá tette az MR2 Petőfit. (Nyilván zárójelben azt is tegyük hozzá gyorsan, sok kínálat azért nem volt, de legalább nem akart Class FM kettőt csinálni.)
Az, hogy a Petőfi sorsa mikor és hol pecsételődött meg, még a rádiós szakma számára is homályos. Talán erről majd egyszer egy blogbejegyzésben, Facebook posztban kitálal valaki a volt dolgozók közül, egy biztos jelenleg senki nem mer beszélni arról, hogy miért kapott ekkora gellert a petőfis sikersztori. Horváth Gergely szerepe akkor kezdett csökkenni, amikor megérkezett Pető Zoltán főszerkesztő. Pető múltjáról itt lehet olvasni.
Tény, hogy ő is jelentős rádiós múlttal rendelkezik, korábban több csatornán dolgozott már mint hírszerkesztő, komolyabb vezető beosztást, befolyást pedig a Petőfiben szerzett. Az origo.hu-nak adott interjúban elmondta, már régóta készültek a mostantól hallható koncepcióváltásra, teszteltek, és döntöttek, a Petőfi megérett a változásra. (Itt azért szívesen megkérdezném tőle, hogy hol és kiket teszteltek.) Pető persze nem az alfa és omega egyben, nyilván ő van a frontvonalban, de ő is csapatban dolgozik, és feltételezzük a csapat többi tagja is komoly szakmai múlttal rendelkezik, ha már ennyire gyökeres változásnak tesznek ki egy népszerű frekvenciát.
[caption id="attachment_1769" align="alignnone" width="960"]
Harsányi Levente márciusban már vezette a 'Talpra magyar' című reggeli műsort. (Fotó: Facebook)[/caption]
Felmerül a kérdés, hogy az MTVA holdudvarában található tanácsadók (pl. Csiszár Jenő) közül áll-e még valaki(k) az átalakítás hátterében. Ebben az aspektusban tényleg nem tudok elmenni a közszolgálati státusz ténye mellett. Első felindulásból joggal mondhatnánk, hogy a közszolgálati műfajhoz közelebb állt az előző vezetés kísérletező, kis túlzással élve bevállalósabb struktúrája. Ráadásul úgy állt közelebb, hogy hangsúlyozom, még hallgatottságot és népszerűséget is szerzett a csatornának. Ez pedig lássuk be az MTVA-n belül, a Kossuth Rádión kívül, más csatornának nem nagyon sikerült. A döntés, hogy átalakuljon a Petőfi Rádió tehát bátor volt, elnézve a reggeli kommenteket, és a rádióba érkező visszajelzéseket a hallgatói felindulás sem kicsi. Az új struktúra felvezetése ráadásul rendkívül szerencsétlen módon történt, egyik-napról a másikra bejelenti Pető Zoltán, hogy változások jönnek. Május 27-én a munkatársakkal közlik, hogy milyen jövő vár rájuk a rádiónál, május 30-án reggel pedig már Harsányi Levente, Peller Mariann és Szakál Miklós ébreszti a hallgatókat.
[caption id="attachment_1770" align="alignnone" width="960"]
Harsányi Levente-Peller Mariann-Szakál Miklós (Fotó: Facebook)[/caption]
És ezt ne gondoljuk mélyvíznek. Ahhoz, hogy mindez elinduljon kellett a tervezés, a felkészülés, a műsor kitalálása, szerkesztése, a műsorvezetők kiválasztása, tréningezése. Ehhez képest nem tűnik korrektnek, hogy pár nappal az indulás előtt cserélik le a teljes „focicsapatot”. Személy szerint én mindkét felet sajnálom ebben a játékban. Harsányiékat elérte a hallgatói (nép)harag, becsületesen vállalják az sms-ben, és a közösségi portálokon érkező nem éppen szalonképes kommenteket, több száz hozzászólás érkezik nekik, vagy a vezetésnek címezve. Garantáltan jó pár izzasztó reggel áll még előttük, nem ők tehetnek róla, bábuk egy sakktáblán, remélem felkészültek, hogy egyszer majd őket is simán beáldozzák, valakikért cserébe. Buda Marcit, és a rádió többi műsorvezetőjét, szerkesztőjét, pedig azért sajnálom, mert megalázóan pakolták őket a háttérbe, vagy ki.
[caption id="attachment_1771" align="alignnone" width="557"]
Buda Márton (Fotó: Facebook)[/caption]
A műsorvezetők mellett, van még egy fontos, ha nem fontosabb személyzet ebben a gépben. A hallgató(k). Ha felelős vezetésről beszélünk, akkor illett volna kellő kommunikációval jelezni, hogy mi is jön hétfőtől. Nézem a rádió Facebook bejegyzéseit, de akárhogy pörgetem, még csak utalást sem találok arra, hogy itt aztán készül valami „kedves hallgatók”. Ez pedig elég nagy probléma. Ha ennyire leszarjuk a hallgatóinkat, hogy „elfelejtjük” bejelenteni a nagy újítást akkor később mit várunk tőlük? Valahogy ez is egy tipikus közszolgálati magatartás, nem? De. Vagy most, mégsem annyira biztosak abban, hogy az új struktúra jó lesz? Tesztelték, kutatták. Nem? De. Érthetetlen, hogy egy országos rádiónál a kampány, a figyelemfelkeltés, azaz a hallgatottság növelése ennyire nem volt fontos kérdés. Általában egy induló vagy újító rádiónál, már hetekkel hamarabb kampány indul, annak érdekében, hogy legalább sugallják azt, hogy itt bizony valami készül. Jó, tegyük hozzá, egy autót azért bedobtak a közösbe. Az már 1996-ban is működött a kereskedelmi rádiókban, gondolják 2016-ban is fog. Az más kérdés, hogy a Petőfi Rádió eddigi hallgatóinak ennyi valóban elég lesz-e (Pl. az AB státuszban lévő az átlagnál magasabb keresettel rendelkező, magára és környezetére igényes közép és felsőrétegnek). Egy autóval szerintem nem lehet „petőfis” rádióhallgatót odaláncolni a készülékhez. Hátrányból indul tehát az „új” Petőfi, az eddigi hallgatók becsapva érzik magukat, az újak meg még nincsenek sehol. Rögtön itt egy újabb kérdés. Mi lesz a 700-900 ezer hallgatóval? Megszokásból maradnak, mert mindegy mi szól a háttérben? Áttekernek, keresnek más platformot? Aki nem vevő az alaposan felhígított zenei arculatra, mihez fog kezdeni? Ezernyi találgatás várható a napokban, és várhatjuk a válaszokat, a hallgatottsági kimutatásokat.
Az index.hu legfrissebb írása a témában: ITT.
Innentől azonban már nincs visszaút. Igen kérem megcsináltuk, megfőztük, de egyétek meg Ti. Jelenleg úgy tűnik lezárult egy markáns fejezet a hazai rádiózásban, az idő persze ezt is megoldja, csak sajnáljuk, hogy akik akkor és most lehetőséget kaptak, kapnak évek óta a Magyar Rádió élén, „kísérleti majomnak” tekintik a hallgatókat. Tegnap ez volt, ma ez van, holnap? Joggal várhatja el valamennyi hallgató, hogy ez a frekvencia sikeres, hallgatott legyen, és lehetőleg ne ötéves periódusban váltogassa struktúráját. Az első napot hallgatva szerintem van mitől tartania az új Petőfinek. Nehéz lesz áttörni a régi falat, meggyőzni bárkit is ennek a rádiónak a létjogosultságáról, hiszen ebben a műfajban már bizony léteznek versenytársak. A ClassFM-mel szemben indítani egy ClassFM „light”-ot, szerintem nem szerencsés. A vidék erejéről pedig majd egy külön fejezetben beszélek később. Bárki, aki most a Petőfire teker, és nem mellékesen ismerte a korábbi eszméket, most értetlenül kapaszkodik meg a rádió kapcsológombjában. Csokoládés hasonlattal élve, a „Petőfi Rádió, nyomokban Petőfi Rádiót tartalmaz”… Vízióm szerint, ez egy csökkentett „zsírtartalmú” parti rádió lesz, ahol szép lassan más idősávba kerülnek az eddigi favoritbandák, és „haver” zenekarok, finoman szólva kiölik belőle a lelket. A fesztiválokra kinevelt petőfis új generáció megreked, és rádiós támogatottság hiányában önmagukat oszlatják majd fel. Tudom, azért lesz magyar sáv, meg „Petőfi Live”, meg a magyar zene nagyszínpada marad a frekvencia. A kisördög azonban csak ott van. Ha ennyire marad minden, akkor miért „mentek el” a szerkesztők? És mit szól ehhez a Sziget-csoport, akikkel számos sikeres közös project futott, és még fut a nyáron? Mi lesz így a Petőfi-díj hitelességével? A VOLT Fesztivál, ahol a díjátadó gálát tartják, hogyan tudja pozitívan kommunikálni a most kialakult helyzetet?
[caption id="attachment_1773" align="alignleft" width="282"]
Buda Márton és Lobenwein Norbert (Fotó: Facebook)[/caption]
És mielőtt bárki megvádolna azzal, hogy elfogult vagyok, és én a régi Petőfit siratom, egy frászt, dehogy siratom, kiver a víz, ha a folyamatosan szétjátszott alternatív „kispál-klón” bandákra gondolok. De ezt a „régi” petőfis szándékot mégis jobban megértem, és jobban elismerem, mert az valahogy nekem mégis inkább a zenéről szólt. Most meg szakmai szempontból állok értetlenül egy döntés előtt, olyan mintha egy dacos kisgyerek dolgozna ott belül, hogy márpedig mégicsak úgy lesz minden, ahogy én akarom. Kíváncsian várom bejön-e majd a hallgatóknak az új szlogen, a műsorvezetők személye, és a zenei arculat. Most aztán nincs kilengés, nincs kísérletezés, a jól bevált rádiós sémát sikerül szép lassan felhúzni, ami itthon tényleg a kilencvenes évektől divat a szerkesztők körében. Elég lesz ez? Attól tartok, igen. Magyarországon elég lesz.
B.
